Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

gyümölcsös kerteket, s ahhoz való hozzá valókkal (...) mivel királyi szolgálattul elestem, (még) 1500 ft-tal tartozom."

303 Jelentős az a marhakereskedelem is, amely Tokaj vásáraihoz, illetve a környező települések sokadalmaihoz kapcsolódott. A helybeli nemesség 1825-ös panaszából képet kaphatunk ennek mértékéről. „Közelebb volt keresztúri vásárkor történt - írják -, hogy Bekk Pálnak és más külföldieknek majd 2000-re menő marháik legeltetése - summa pénzért meg engedtetett, holott a helybeliek idegen határra legelőt (bérelni) kénteleníttetnek."

304 Többször is foglalkozott hát a magisztrátus a „kereskedés végett meg vett marhák"-kal, melyeket „sem csordába, sem gulyába, sem pedig maga embere által a tokaji határban tartani szabad nem légyen" - határozták.

305 Máskor a kamarai árendátorok sőre beli vágó marháiról hoztak határozatot. Eszerint az ilyen csordába 50 marhánál több nem lehetett.

306 Tényleges kereskedelmi tőzsérséggel is találkozhatunk. Kis Mihály és Jámbor András tokaji kereskedők summa pénzért ökröket vásároltak, melyeket aztán a megyaszai zsidónak értékesítettek. A vásárlás összege 2248 vft 25 1/2 krj, s eladták 2416 vft-ért. A haszon 167 vft és 25 1/2 krj-ra rúgott.

307 Withman Mihály 2 alkalommal is vásárolt na- gyobb tételben marhát. Szucsávai lakos Tódor Amanyitól 102 darab marhát (vásárolt), párját 53 vft-ért. Összesen 2703 vft összeget fektetett be.

308 „Egy év múlva Moldvai Solticza városbeli Stefan Manya, Tudoraki Csurek betsülletes kereskedőktől 2550 rft-ért, melylyel adós maradt További adósság is terhelte vállalkozását, Szucsávai betsülletes kereskedőkkel, Luka Prunkuly és Izsáki Kristóffal végső számot vetvén, adósak maradtak 709 Rft-tal."

309 A sertéskereskedelem elsősorban a helybeli vásárokhoz kapcsolódott. 1804-ben özvegy Jenéi Istvánné panaszolta, hogy „mint ez előtt is szoktam, az leányomnak kereskedésre pénzt kölcsön adtam (melyet) bizonyos sertések meg vételére fordított a férje, Kis Tokajba lakozó Miskolczi János (...) felesége felhizlalta".

310 Bakó Györgyné és Körösi István „1812 Szent András vásárkor fel kölcsönözvén váltó ft-ban 200 Rft-ot (...) köz kereskedésben ereszkedni (akartak), azon pedig előbb almával, majd pedig sertésekkel való kereskedésben helyheztették magukat".

311 Soltész József és Körössi István 1808-ban egy kereskedésben állottak „tehetségünk szerint feles haszonnal (...) mintegy 11 mása szalonnát meg vettünk, a melyen 120 Rft hasznunk volt..." - állítja Körösi István.

312 Azok, akik a felhizlalt sertést levágták, pecsenyeként értékesítették a vásárokon. Jellemző, hogy 1825-ben 59 pecsenyesütő helyet méretett ki a város.

313 „... élelmekel is holmi aprólékos pecsenye sütésből tartogatták fel" - jellemzi helyzetüket Soltész József.

314 Tipikus kofa lehetett felesége, akiről azt állították, hogy iparkodós volt - „a piaezra kenyeret sütött, falu helyekre eczetet járt eladogatni".

315 303 Uo. 1806. ffl. 31. No. 119. 304 Uo. törvénysz. ir. 1825. 305 Uo. tanácsul, jkv. 1800. No. 107. 306 Uo. 1821. No. 195., 1829. No. 33. 307 Uo. tan. ir. 1800. 308 Uo. törvénysz. ir. 1819. 309 Uo. tanácsul, jkv. 1800. No. 169. 310 Uo. 1804. No. 36. 311 Uo. 1813. No. 20. 312 Uo. 1810. No. 129. 313 1829-ben az országos vásár alkalmával összeírt helyi pecsenyesütők száma: „Nagy soron" 34, „Nagy uraság tabernája mellett" 11, „Csonka soron" 8, végezetül a vasasok utcájában 7 személy, összesen 68 fő. 314 Uo. tanácsul, jkv. 1820. No. 114. 315 Uo.