Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

kereskedésem vitelét senkire nem bizhatom (...) mesterségem folytatására nemcsak Tokajban, hanem külső helyekre is kiterjedt és meszsze földekre is határozódik..."

239 Úgy látszik, hogy Nell János asztalos a céhes élet egyik vezéregyénisége volt. Rendszerint ő szerepelt a céh képviseletében. Közöttük sokat tapasztalt mesterek is előfordulnak. így Gyurtsini Pál „öccse, Mátyás, aki 12 esztendeje (már) hogy idegen országokban jár, s haza akar jönni." Éppen Bécsben dolgozott, amikor testvérbátyja a magisztrátushoz fordult.

240 Jeles mester lehetett még Oláh Sámuel, illetve Erdős János. Az előbbi komoly megrendelést kapott az uradalomtól. Ő dolgozott a város új (talán modernnek mondott) kávéházán.

241 Erdős János évtizeden át a város vezetésében szerepelt.

242 A lakatosmesterek közül ismerjük Barkai Jánost, ő készítette az új városházára a zárszerkezeteket.

243 Forrásainkban többször szerepel Dibala András lakatosmester,

244 illetve Vantuch Mátyás.

245 Tokaj-Hegyalján a szőlőtermeléssel és borgazdálkodással elszakíthatatian kapcsolatban volt a kádárság; e tájon inkább a bodnár (bognár) kifejezést használják. Ennek ellenére Tokajban a XVIII. század közepén nem működött bognárcéh, illetve arra vannak utaló adataink, hogy a következő század elején szerveződhetett igazán céhbe a tokaji bodnárság. „Tokaji Bodnár mesterek (...) sok panasza (...) onnan származik - állítják magukról -, hogy semmi rendszabás nincsen (...) magunk is szégyelljük, hogy ezen Nemes városnak Neve, Tokaj, Messze tartományokba híres és nevezetes a Bornak természetére nézve, még is ezen leg főbb kincs, melynél városunk Lakossainak több nincsen, sokszor Roszsz Edénybe szüretvén, prédáltattatik, s az földre vesztegettetik. (...) Közöttünk a rend, mely Lelke minden dolognak, illendő képpen meg tartassék, mi is egy társaságot vagy is czéhet fel állítani ügyekezzünk."

246 Meg is szervezték „a Nemes Bodnár Céhet". Ellátták magukat minden szükséges kellékkel, így Czéh Ládával is.

247 A szervezeti felépítésről értesülhetünk egy 1829-es panasz kapcsán: „Czéh Mesternek elválasztatott (Radótzi András), s nálla lévén a Czéh Ládájának kultsa, a másik kults Fábry János akkor Comiszáriusra bízatott..."

248 A műhelyek működéséhez helyben nem lévén megfelelő alapanyag, távolról kelleti azt szállítani. Dvorszki János bognármester 1805-ben Ugornyáról rendelt „ezer dongára való patzkokat s hozzá való fenek patzkokat 75-öt".

249 Könnyebb helyzetben voltak az abroncsnak való fa beszerzésekor.

250 Arról aligha kell bárkit is meggyőznünk, hogy Tokajban is nélkülözhetetlenek voltak a bognármesterek. Éppen ezért bognárt alkalmaztak, konvenciós mesteri foglalkoztattak az extraneus földbirtokosok,

251 a hegyen szőlővel rendelkező egyházi ren239 Uo. tan. ül. jkv. 1808. No. 332., 1829. No. 20. 240 Uo. 1806. No. 69. 241 Vö. Bencsik János 1991/d. aug. 20-21. 242 ZmL. jkv. évkezdetek, névsora. 243 Uo. jkv. 1818. No. 204. 244 Uo. 1800. No. 69., 1801. No. 177. 245 Uo. törvényszéki ir. 1825. 246 Uo. tan. ül. jkv. 1804. No. 16. 247 Uo. 1829. No. 229. 248 Uo. No. 284. 249 Uo. 1806. No. 25. 250 Uo. 1799. No. 8., 1804. No. 20. „... Vonzniczki György és Dóczi János bodnárokat a Hegyen lévő tilalmas erdőbe abroncs vágásba találta." 251 Uo. 1804. No. 144.