Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TOKAJ-HEGYALJA
szolgáltatásaképpen osztoztak a közteherviselésben. Tilos volt azonban résziikre „... a földmívelés, úgy házaknak, szőlőknek, szántóföldeknek, réteknek és polgári telkeknek vétele és használata (...) a görögöknek, mint nem honosítottaknak a megnevezett város (Debrecen) által meg nem engedhető". 189 Érdemes figyelmünket ez utóbbi passzusra újból ráirányítani, hiszen ezzel megakadályozták azt, hogy a görögök beépülhessenek egy szabad királyi városi társadalomba. A cívisek városa, Debrecen féltékenyen őrködött kiváltságai fölött. A Debrecenben élő 20-30 görög tehát szabad kereskedő társaságot (compania) és vallását szabadon (?) gyakorló hitközséget alkothatott. Ezt az egyezséget azonban egyik fél sem tartotta be. A görög kompánia ellen a legsúlyosabb vád a nemesfém (érme) Balkán felé való csempészése volt, s a tőlük lefoglalt 2 szekér ezüst pénzt a debreceniek Tokajba szállították. A két fél tárgyalása is Tokajban zajlott 1696-ban, de ezzel sem fejeződött be a belháborúskodás Debrecenben. Végül is a görögök 1708-ban kiköltöztek a városból. 190 Arra nézve nincsenek pontos adataink, hogy a debreceni görögök Tokajban telepedtek volna meg. Feltehetően a Tokajba települő görögök között azok voltak az elsők, akiket Szatmár elfoglalása után Rákóczi Ferenc 1705-ben a városba költöztetett át. 191 Ez arra enged következtetni, hogy a fejedelemnek tervei lehettek a görögökkel. Annyi bizonyos, hogy 1709-ben arra utasította Zemplén vármegye vezetőit, hogy a tokaji görögöket ne terheljék adóval, „mert azok közönségesen adóznak". 192 A fentiekkel ellentétben mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a tokaji görögök a XVII. század végében Debrecenben működött kereskedő társulatuk utódjának tekintették magukat, s ilyen megokolással nyújtottak be kérelmet a királyi kamarához. 193 1725-ben tehát a „Graeci questores companiae Tokajiensis" 18 pontba foglalta össze kívánságaikat, s a közvetlen főhatósághoz, a szepesi kamarához nyújtotta be. 194 Érdemes utalnunk arra, hogy miként is érveltek kérésük mellett: „... az ő helyzetük egészen (más) - írják a compánia tagjai - mint a többi görögöké, mert ők állandó itteni lakók és alattvalók, akiknek Tokajban lakóházaik, szőleik és egyéb javaik vannak. Ezért fizetik a kincstárnak census címén 200 rft-ol (... s megfelelő) adóhányadul (pedig) a tokaji városi pénztárba évi 300 rft-ot". 195 A tokaji görög kereskedőtársaságot (vagy talán egyszerűen a görögöket) több alkalommal összeírták. Az első ilyen névsorukat. 1738-ból ismerjük. 196 Ekkor 24 családfőt, felnőtt férfit írtak össze, közülük három társával (cum socio) szerepel (kiket név szerint nem is neveztek meg). Ez is a kompánia szervezeti, társasági jellegéi hangsúlyozhatja. 189 Zoltay Lajos 1935. 29. 190 Uo. 41. Talán nem érdektelen, ha megemlítjük, hogy a tokaji levéltárban (ZmL. kérelmek állagban egy 1689-es évszámot viselő lapon arról olvashatunk: „Patika helyek ki mérése (...kapcsán) Nemes Cassa János, Karácsony Demeter (felesége Görög Mária), Néhai Gombkötő Andrásné Rubin Erzsébet, Néhai Szilasi András özvegye Mero Kata (...) Várassunk Piacz utczáján engedtünk egy-egy patikának való helyet..." 191 HőgyeIstván 1987. 3. 55-59. 192 Uo. 55. 193 Uo. Hodinka Antal 1912. 9. 194 Uo. 195 Uo. 67. 196 ZmL. Tokaj város iratai, 1738. Joannes Sztojan, Petrus Borsos, Geogg Hoszu, Joan Jun(ior) Szarándi, Haris Puplya, Joannes Czifra, Joannes Csóka, Joan(nes) Kondorossy cum Soccis, Gaspar Gavala, Rusi Pap, Cirjacus Furnay, Foti Zofó, Joannes Magyar, Martinus Sűrű cum Socio, Georg Pácsó, Alexander Szarándy, Demetrius Rácz, Demetrius Pap, Joannes et Simon Lázár, Joannes Fejes cum Socio, Joannes Szoldát, el Demetrius Karakuzár, Demetrius Pap is Domini Karakas.
