Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Érdemes arra is figyelnünk, hogy a felsorakoztatott egyének közül 47 személy, vagyis 33%-a iparos, kereskedő s csak egyetlen esetben szerepel „pásztor". Lássuk ezt a listát: csizmadia 18 fő, kereskedő 8 fő, 3 bodnár, 2 kovács, 2 görög, 2 vincellér, továbbá l-l tímár, varga, pék, üveges, asztalos, kerékgyártó, szabó, kőműves, szűcs, gombkötő és korcsmáros szerepel közöttük. Ha „görög" nevezet alatt is a hagyományos kereskedővel számolunk, akkor a csizmadia, illetve a kereskedőréteg a meghatározó a városban. Ezzel kapcsolatban azt lehet még hangsúlyoznunk, hogy (az 1774-es urbáriumban szereplő) parasztként kezelt 217 személy egyötöde (21,65%) a városi léthez kötődő kézműves, kereskedő. Kiknek tényleges száma - okulva a fentiekből - bizonyára ettől több lehetett. Az 1774-es urbáriális névsorból többségükben hiányoznak a görögök, mindössze 2 személy neve után jegyezték be „görög" voltukat. Nevük után ítélve (Kristóf és Paraszkovics) is görögöknek kell tekintenünk 2 személyt. Ugyancsak nem szerepeltetik a zsidókat sem. Mind a görögök (kik közül néhány nobilis azért akadt), mind a zsidók nemtelen jogállásúak lévén, mégsem tagolódtak a város társadalmába. Más megokolás alapján, de nem találjuk a cigányokat sem az urbáriumban. Rájuk bizonyára azért nem számítottak, mert fakultásuk elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy a teherviselő paraszttársadalom részének tekinthessék. Feltehető azonban az is, hogy mind e 3 társadalmi csoportot a XVIII. század utolsó negyedében is idegennek érezték ahhoz, hogy az urbárium által szervezett paraszti osztály részének tekintsék. Csak tovább erősítette különállásukat az a mobilitás, amelyről mindhárom társadalmi csoport esetében meggyőződhettek a város vezetői, közöttük is a kézművesek, akik büszkék voltak társadalmi hasznosságukra. Tudatában voltak annak, hogy a várost éppen az tette várossá, hogy ott számos kézműves dolgozott. Erre már a bevezetőben idézett panaszukban kitértek, amikor a helybeli görögök túlzott előretörését kifogásolták. Amikor az invesztigációban ismét rábukkanhatunk e tokaji panaszra, nem tudunk eltekinteni attól, hogy ennek megfogalmazói elsősorban ők, a kézművesek, akik kétségtelenül számottevő haszontól estek el a görög (és tegyük hozzá, hogy később a zsidó) árendások mértéken felüli kapzsiságuk okán-módján. A CIGÁNYOK TOKAJBAN AZ 1770-ES ÉVEK ELEJÉN Név 1771? 1773 1. Csa(u)nyó Ádám van van 2. Csa(u)nyó Imre van van 3. Dinók Imre van 4. Farkas György van van 5. Fitai György van van 6. Ganyo Ádám van van 7. Jónás Bandi van 8. Kassai György van 9. Keresztúri Ferenc van van 10. Kis István van 11. Kovács Ferenc van 12. Kovács Sánta Ferenc van 13. Cz. Nagy János van 14. Pataki Imre van van 15. Rigacs Mihály van 16. Ruha György van van 17. Tarczali Pál van -