Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TOKAJ-HEGYALJA
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT TOKAJ TÁRSADALMÁNAK ELEMZÉSÉHEZ (az 1770-es évek) Évek 1771 1773 1774 1777 Az egyes összeírásokban szereplők száma ebből 268 413 217 320 Nemesember ? 55 50 Görög kereskedő 26 ? Zsidó vallású 7 ? Cigány 14 11 ? Az 1774-es urbárium parasztjai közül hol és hányan szerepelnek 178 217 111 Ezek %-a az alaphoz (217 fő) viszonyítva 82% 100% 51,15% Nem szerepel az 1774-es urbáriumban 235 209 Az 1774-es urbárium (100%) hogyan viszonyul a másik 3 összeíráshoz 123,5% 220% 100% 124% (Megjegyzés: az 177l-es összeírás vallásfelekezetek szerint lajstrom, keltezése nem biztos, ezért csak összehasonlításként alkalmaztam.) Folytassuk azzal, hogy áttanulmányozzuk az előbbi táblázatot, amelyben összesítettük az 1770-es évek adatait! Mindjárt feltűnhet az, hogy egy-egy forrásunk lényeges, mennyiségbeli eltérést mutat. Ez a nagymértékű ingadozás magyarázható azzal, hogy az összeírást elrendelők szándékai esetenként eltértek egymástól. De az is feltételezhető, hogy lényeges szemléleti különbözőség lehetett egy-egy konskripció szerkesztése során. Mire gondolhatunk? Arra, hogy a város vezetőinek szándéka oly mértékben eltért egymástól, hogy esetenként más és más nevek kerültek az összeírásokba. Innen eredően eltérő metszetét adták a város gazdaságának, a város társadalmának. E nagymértékű különbözőség, jelentős eltérés csak egy többé-kevésbé szabadon irányító mezővárosi magisztrátus gyakorlatában fordulhatott elő. Szemben a jobbágytelepülések ide vonatkoztatható gyakorlatával, kiket folyamatosan felügyelhettek a földesuraság személyes képviselői. A város magisztrátusának elhatározásától függött - úgy tűnik -, hogy egy-egy társadalmigazdasági természetű feladat teljesítéséhez kiket mozgósít, kikre terheli az adott közösségi szintű kötelezettségeket. Ezért természetesen más lehetett az 1773-as porciófizetés alapdokumentumát szerkesztők szándéka, s ismét más (pl.) az 1777-es urbárium összeállítóinak célja. Ha már most a táblázat segítségével összehasonlítást akarunk elvégezni, akkor egy aránysort kapunk: (1771) (1773) (1774) (1777) 1,23 1,90 1,00 1,47 Ez az aránysor a névsorokban szereplők számának ingadozását mutatja. Ebből kitűnik, hogy az 1774-es urbárium a lehető legszűkebb metszetét nyújtotta mind a város összlakosságának, mind pedig a város jobbágy lakosságának. Nem vettek bele minden parasztot az urbáriumba. Mint már megjegyeztük, a Mária Terézia-féle urbáriumban felvett 217 paraszt lehetett a legstabilabb, a földesúri (és talán a városi terhek) kötelezettségek viselésére legalkalmasabb rétege a tokaji „szabad menetelű zsellérekének. Mégsem ennyire egyszerű az állításunk igazát bizonyítani. Ha ugyanis azt tesszük, hogy az egyes egyéneket név szerint is beazonosítjuk az adott forrásokban, akkor egy más arányt kapunk. Ez az alapvető névsor pedig az 1774-es urbárium 217 személye: (1773) (1774) (1777) 0,82 1,00 0,51 Mire utalhat ez a változó arány? Talán a mezővárosi társadalom instabil voltára, mozgékonyságára? Vagy talán az 1774-es urbárium szerkesztőinek önkényes eljárására?
