Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Név Állapot, foglalkozás gazdasági adatok 1773 1774 1777 462. Újvári Ádám jobbágy van van 463. Üveges Ádám jobbágy, kapitány 4 kapa szóló van van 464. Vadászi Mihály jobbágy van 465. Vadászi Sámuel jobbágy 4 kapa szóló van van van 466. Varga (Nagy) András jobbágy van van van 467. Varga Ádám urasági hajdú 3 kapa szóló van van 468. Varga György obsitos van 469. Varga János jobbágy 3 kapa szőlő van van van 470. Szombati Varga Mihály jobbágy 6 kapa szőlő van van van 471. Varsányi János jobbágy van 472. Vasas János(né) jobbágy 2 kapa szőlő van van van 473. Vasvári Illés jobbágy 2 kapa szőlő, 1 tehén van 474. Vági Márton jobbágy van 475. Vághi Mihály jobbágy van 476. Vágó György jobbágy 2 kapa szőlő van van 477. Váradi Ferencné lakó van 478. Váradi József jobbágy van 479. Váradi Mihály jobbágy 14 kapa szőlő van van 480. Vámosi Mihály jobbágy, bíró 5 kapa szőlő van van van 481. Vásárhel(lyi)i András miserabilis van van van 482. Vegstain György van 483. Visnyai Ferenc jobbágy van 484. Volonter László idős jobbágy van 485. Volonter László jobbágy 3 kapa szőlő van van van 486. Volonter Mihály jobbágy 2 kapa szőlő van van van 487. Voznyiczki András jobbágy? van 488. Zahorák Mihály jobbágy van van van 489. Zámbori Ádám szolga, révész van 490. Zlinszki Pálné jobbágy van Forrásaink e második csokra nagyjából egymáshoz hasonló, vagy azonos jellegű összeírásokat tartalmaz. Mindegyik feldolgozott lajstrom a tokajiak gazdasági helyzetét (facultas) rögzítette akkor is, ha abban szerepel, akkor is, ha nem szerepel minden családfő. Ezt az elvet az urbárium szerkesztői is követték, hiszen az 1774-es urbárium végül is gazdasági természetű - ha nem is teljes - összegezése a tokaji paraszt rétegnek. Az is természetes, hogy az adókivetést célzó összeírások vezérelve Tokaj-Hegyalján az lehetett, hogy számításba vették a szőlővel ültetett kisebb-nagyobb birtoktesteket. Éppen e területen mutatkozott ellentmondás Tokajban, hiszen helyben nem lévén szántóföldi gazdálkodás, a földesuraságoknak le kellett mondani az effajta jobbágyi fakultásból származható minden előnyről. Gondoljunk csak a robotmunkára, a földesúri tizedre stb. Miután az urbárium - a szőlő különös jogállása következtében - nem tartalmazza a szőlőültetvények tulajdonosi tagoltságát, a lakosság egyéni szőlőtermesztő, bomevelő üzemeit, ezért olyan összeírással kellett összevetésként kiegészítenünk az urbáriumot, amely tanulmányozhatóvá teheti a város gazdálkodását, társadalmát. Nos, mintegy bevezetésként egy olyan összeírást (1773) mutatunk be, amelyben szerepeltették a szőlőbirtokot, pontosabban a dézsmás szőlőket. Ebből következik, hogy minden dézsmás szőlővel rendelkező tokajinak szerepelnie kellett ebben a névsorban, függetlenül társadalmi helyzetére. Sőt éppen az jellemzi ezt az összeírást, hogy a teljes-