Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Tokaj társadalmának szerkezetet néhány tényező alapvetően befolyásolta. Mindenekelőtt a település privilégiumokkal megtámogatott mezővárosi jogállása. Lényeges helyzeti előny származott a városlakónak abból, hogy a szőlőtermelők és a szőlőtermelés kü- lönös jogállást élvezett korszakunkban. Más oldalról viszont a földesúri hatóság a helyben élő jobbágyság jogi megítélésekor abból a gazdasági tényből indult ki, hogy a tokajiak kezén ekkor már nem volt belső fundus (intravillanum) tartozékaként kezelt szántóföld. Ezért zsellérnek tekintette őket. Mégis különbséget érzett maga a földesuraság is, de maga a városlakó paraszt is a jobbágyfalvak nincstelenjei (zsellérek) és a tokaji mezővárosi zsellérség között. Ezért aztán Tokajban nem a hagyományos módon különböztették meg az egyes zsellérrétegeket, hanem gazdáról (hospes) és lakóról (inquillinus) beszéltek. Az összeírásokban ilyen elnevezéssel jelölték a jobbágy háztartások családfőjét. Kizárólag a lakóház birtoklása döntötte el, hogy ki tartozott a gazdák, s ki a lakók közé. A városi jogállás, továbbá a vásárvárosjelleg vonzotta az iparosokat és kereskedőket. A hetipiacok és az évenként 6 alkalommal tartott vásárok a megélhetés feltételeit éppen úgy megkönnyítették, mint a szőlőművelés által biztosított munkaalkalom-bőség. Nem túlzás az, ha azt állítjuk, hogy sokan eljöttek „szerencsét próbálni" Tokajba. Könnyű elképzelnünk, hogy a mezőgazdasági munkák főszezonjaiban (nyitás, kapálás, szüret), illetve az országos vásárok körüli hetekben a város népessége két-háromszorosára felduzzadhatott. De időlegesen letelepedhettek Tokajban a vándorló mesterlegények éppen úgy, mint a kereskedők, elsősorban is a görög kereskedők. Előbbi (1765-ös) táblázatunkból számos lényeges megállapítás kikövetkeztethető. Összesen 572 személyt (adóalanyt) lajstromoztak. Szándékosan kerüljük a „névsor" vagy hasonló megnevezést, mert tanúi lehetünk annak, hogy nemegyszer név nélkül szerepeltettek a konskriptorok egy-egy személyt. Gondoljunk csak N. Istvánra (333. sz.), az „ácsokra" (10-12. sz.), az „özvegyasszonyokra" (378-380.) vagy a „zsidó korcsmárosra" (572. sz.). Bizonyára ezek a személyek nem régen kerültek Tokajba, sőt feltehető, hogy állandó jelenlétükkel (hosszabb távon) nem számolt a város vezetése. Számottevő gyakorisággal történtek a be- és kiköltözések a városból. Ezért aztán a népesség mozgására tekintettel Tokajban is havonkénti bontásban (talán negyedévenként) vetették ki az adóterheket a lakosság teherviselő (paraszti eredetű) rétegeire. Ahol nem e módszert alkalmazták, ott taxái vagy árendál fizettettek az összeírt egyedekkel. Vélhetően a munkavállalásban az adómentességet biztosító alsó időhatár 1-2 hét lehetett: vagy talán a hetenkénti, kéthetenkénti hazajárást tekintették választóvonalnak. Arra ugyanis nem találtunk példát, hogy idegenből jött kapásokat adóztattak volna meg. Az 572 jegyzékbe került személy közül vélhetően többen magánosok vagy egyedülállóak lehettek. Számuk ennek ellenére sem volt jelentős. Kik lehettek ezek? Mindenekelőtt a helybeli, vagy idegenből Tokajba behúzódott özvegyek, az árvák, a mesterlegények, s a görög kereskedők egy része. Korszakunkban a parasztságra még jellemző nagycsaládnak Tokajban már se híre, se hamva. Elvétve előfordul, hogy bejegyezték, ha valamely családban, háztartásban vérségi jogon felnőtt korú testvér, gyermek vagy vő élt, feltehetően termelő munkát folytatott. Ekkor még az alkalmazott munkaerőről (famulus, ancilla) külön nem tettek említést. Bár erre vonatkozóan vannak adataink. Tekintettel arra, hogy Tokajban népes kézműves- és kereskedőréteg élt, termelt, kereskedett, a kisegítő (segéd-) munkások száma viszonylag magas lehetett. Mégis alig említenek pl. kocsisl, bérest. Ez talán azért fontos körülmény, mert a kis- és középüzemek elsősorban szőlőtermeléssel foglalkoztak, ahol az igaerőt alkalmi fuvarosok állatai (bérmunka) jelenthették, s velük elvégeztették a szükséges szállítást stb. Még kevésbé jöhet számításba az extraneus nemesség tokaji udvarházainak környékén foglalkoztatott munkás, alkalmazott.