Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

Ha szopós borjú legelt a fejőstehénnel együtt, akkor bőrből készült palókái vagy szöges abrincsot erősítettek az orrára, hogy ezzel akadályozzák a szopásban.

169 Igázásra a battonyai parasztok már alig használták a szarvasmarhát. Az urasági majorokban azonban még az 1930-as években is ökrökkel dolgoztak. Egy béres hat ökörrel, egy cuggal szántott. Egyik adatközlőm az apja által hajtott hat ökör nevére is emlékezett: ezek Tollas-Galamb, Rabló-Zsivány, Rózsa-Virág. Mikor cserélték, akkor meg Bicskás-Csalfa került az apja keze alá.

170 Olykor módos parasztok is igáztak ökröket, de mellettük mindig tartottak lovakat is. A Stejer uraságban az 1900-as évek elején még göböly is volt. A hároméves tinókat fogták hízásra, ezek voltak a göbölyök. b) A lótartás Arról már szólottam, hogy a battonyai parasztgazdaságokban a XIX. század első felében lezajlott eszközváltás a jobbágyparaszti üzemek termelési szerkezetét is befolyásolta, módosította. A folyamatot, mármint az eszközcserét minden bizonnyal siettette az, hogy a település szomszédságában szerveződött és sikerrel működött a mezőhegyesi katonaménes, melyről már az 1840-es években ezt írta Fényes Elek: „A jobb fajta lótenyésztésre szembeöüő sikerrel hatott az egész Európában elhíresedett mezőhegyesi katonaménes, annyira, hogy itt közembereknél is, kivált a magyaroknál és a tótoknál, szép testállású szálas lovak szemlélhetők."

171 Ehhez mindjárt hozzáfűzhetjük, hogy a battonyai szerb parasztok néhány évtized múlva kiváló lótenyésztők hírébe kerültek. Battonyán a paraszti lóállomány feljavulása nemcsak az igázás eddigi gyakorlatát szüntette meg, hanem arra serkentette a parasztgazdákat, hogy maguk is kapcsolódjanak be a remondalovak tenyésztésébe, amely tekintélyes haszonnal kecsegtette őket. A lótenyésztés adatai:

172 Évek 1895 1911 1935 Darab 2637 2548 2537 A tanyás nagyparasztok 5-6 lófogatot igáztak. Emellett 3-4 csikó is nevelkedett. A kisparasztoknak, a fuvarosoknak is egy-egy kancalovuk mindig volt. ők is neveltek csikókat. Neves lótenyésztők hírében állottak Gémes András, Lipován Péter, Bedő Pál, Fodor Mihály, a szerbek közül a Vidiczkiek, a Roczkók, a Sztanojevek. Megvásároltak Mezőhegyesen egy-egy selejtes kancát (iapa, kobila), s fogtak tőle 2 csikót. Máris nemes vérű állataik lettek. Tudatos tenyésztési törekvéseiket mutatja, hogy kialakult a nóniusz fajtán belül egy battonyai tájtípus, egy igás változat. Engedélyezett csődöreik (harmic vagy härmäsar, hajgir vagy zdrebac) voltak, s a parasztoknak /zágattattak (calu sä minzes/e, pasi) velük. Egy-egy hágatás bére 1 mázsa zab vagy az ára (a század elején 5 korona) volt. A ló (cal, konj) tenyésztését csak földdel rendelkező parasztok vállalták. Ezek kancát és heréltet (paripa vagy cal jugänit, parip vagy ustrojini konj) egyaránt igáztak. A csíkokat (minz, zdreb) hat hónapos korukig szoptatták, utána választották el. 169 Rékasi András 170 Argyelán Tróján 171 Fényes Elek 1851. H 353. 172 Statisztikai Közlemények.