Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

Marco Casagrande-lzsó Miklós: márvány, 75 cm Pyrker János László ESSEST egri érsek arcképe után 1870 1840-70 Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 53.212.) 1833-ban érseki szolgálatba Egerbe érkező Marco Casagrande (1804-1880) a Hild József tervei szerint épülő székesegyház szobrászi díszítése mellett foglalkozott egyházi személyek megörökítésével is. Pyrkerről készített arcképét 1840-ben a Pesti Műegylet kiállításán be is mutatta. Az iskolaalapítással és építkezéseivel, valamint a művészetek széles körű pártolásával nagy megbecsülést kivívott egyházi vezető arcképét a Történelmi Képcsarnok 1870-ben ismételten elkészíttette Casagrande mintája nyomán. (Négy öntvény készült róla, de ezek nem maradtak fenn.) Az egykor 408-as számon nyilvántartott arckép Köllner Károlytól került a Nemzeti Galériába. Jelenleg a magyar klasszicizmust bemutató állandó kiállításon szerepel a Budavári Palotában. 109. Ghyzcy Kálmán mellszobra wo. Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 52.173.) bronzöntvény, 66 cm felirat: GHIZCY K. ).: hátul: „IZSÓ 1870. A műalkotások népszerűségéhez hozzájárult a korabeli sajtó. Izsó Miklós műveit Rusz Károly és Pollach Zsigmond tónusos, majd később vonalas fametszet-reprodukcióiban ismerte meg a széles nyilvánosság. 1873. november 23-án a Vasárnapi Újság a vezéroldalon mutatta be a portrét: „Ez alkalommal Ghyczy Kálmán mellszobrának rajzát közöljük, mellyel egyúttal a hazai képzőművészet egyik szép termékét mutatjuk be olvasóiknak. Az országgyűlési „baloldali kör" 1870-ben gyűjtést rendezett kebelében, hogy Ghyczy Kálmánnak, a kör akkori elnökének mellszobrát művészi kezek által elkészíttetvén, azt a kör helyiségeiben állítsa föl. Izsót bízták meg a mellszobor elkészítésével, ki meg is felelt a nevéhez kötött várakozásnak, mert nemcsak hű képmását adta a köztiszteletben álló férfiúnak, hanem egyúttal művészi kivitellel is eszközölte azt." Az erővel és mérséklettel jellemzett egyéniség nem vész el a művészi forma és a felület izgalmas plasztikai lehetőségében, az emberi lét fölött diadalmaskodó szellemet, lelki alkatot tükröz, olyan életszerűen, hogy hallani véljük szárnyaló parlamenti okfejtéseit. A méltánytalanul kevés publicitást kapott arckép a nemzet sorsát mindenkoron formálni képes bölcs politikusnak állít emléket. Ritka alkalma volt ez a magyar szobrászatnak, hogy testületi igény segítette a portré életrehívását, de ugyanakkor egy kollektív értékítéletnek kellett a művésznek is megfelelnie! (A megrendelők a magyar alkotmányos ellenzék helyiségében szándékozták felállítani a szobrot, de „Ghyczy ismert személyiségében egész hévvel ellenszegült, ...így képviselőtársai őt ajándékozták meg azzal".)' Főszmásolatokról (gipsz) van ismeretünk, de hogy bronzba is kiöntötték volna, nincs korabeli adat. A Nemzeti Galéria tulajdonában lévő bronzöntvény a Parlamenti Múzeumból (majd később átadva a Szépművészeti Múzeumba) jutott e gyűjteménybe. A gipszmásolatok közül mára csak a pápai Dunántúli Református egyházkerület Tudományos Gyűjteményében lévő alkotás maradt fenn (Ltsz. nélkül). De valaha volt a Kassai Múzeumnak és a miskolci Református Gimnázium könyvtárának is egy-egy példánya. Ez utóbbi létéről az iskolaszék 1871. június 24-i jegyzőkönyvéből értesülünk: „Izsó Miklós kitűnő szobrász hazánkfia, ki mint tanintézetünk volt növendéke, hálás megemlékezésről már máskor is bizonyságot tett, újab-