Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)
1. Izsó József: Epizódok Izsó Miklós életéből című írásaiban, melyet Soós Gyula szerkesztett, Izsó Miklós levelei című kötetben őrződtek meg, nem tesz említést arról, hogy Miklós Patakon látta volna Petőfit, pedig akkor ő maga is ott diákoskodott. 2. Szmrecsányi Miklós: Izsó Miklós és a bécsi magyar technikusok című írásában (Művészek 1911. 16-18. p.) hosszan taglalja kutatási eredményeit ezzel kapcsolatban, s arra jut, hogy bizonyára minden pataki diák alkalmat talált a Petőfivel való találkozásra. 95. PetŐfi Sándor terrakotta, 20 cm kis mellszobra ,:alulközépen: » ,ZSÓMiklós " Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tár (Ltsz.: 57.201.1.) A lánglelkű poéta szellemét e kisméretű mellszobor adja vissza talán a legszebben a haza művészetében. A lendületes, expresszív mintázás miatt vázlat hatását kelti, de annak frissessége a kifejezést szolgálva gondolathordozóvá válik - s a hangsúly az eszmére helyeződik át. Izsó e szobrában a „poéta-típus" megteremtéséhez jut el, amire szíve szerint már a Csokonai mintázásakor is törekedett, s amit annak vázlatában már egyszer oly szépen meg is fogalmazott. Ezúttal példát ad arra is, hogyan lehet gondolati tartalommal megtölteni egy kabinett-méretű kicsi arcképet. Az életmű e jeles darabja készülhetett a Petőfi szobor tanulmányaként, de attól teljesen függetlenül már jóval korábban is. Az elvonatkoztatás ilyen szintje, köztéri alkotásoknál még sokáig nem volt elfogadott, mégis ezt a megfogalmazást érezni a legkifejezőbbnek Izsó Petőfi ciklusában. Maga a művész is kitüntetett figyelmet tanúsított munkája iránt, amikor azt elöl, a kiégetett terrakottán -tussal-teljes nevének kézírásával hitelesítette. E kevésbé ismert portré 1922-től, mint Dévény Gyula letétje szerepelt egykor a Petőfi-házban, jelenleg az irodalmi múzeum őrzi. 96. Petőfi Sándor gipsz, 73,5 cm költő mellszobra J:nélkül 1870 k. Kassa, Kelet-szlovákiai Múzeum (Ltsz.: S 402.) Izsónak e másik, még ritkábban publikált Petőfi arcképében - a népéért felelősséget érző költőt sikerült művészien megfogalmaznia. A szobor mozdulatában a fej neves felvetésében egy minden rezdülésre érzékeny ifjút ismerni meg, aki kortársai között él, de képességei folytán messze a jövőbe lát. A buszt egésze szépen tagolódik, arányos és harmonikus. A figyelem az arcra összpontosul, a hajkoszorút ezúttal tömbszerűen fogja föl, s egyszerűvé redukálja az öltözetet is. Állának karakteres mintázása a kiválasztott ember határozottságával emlékeztet a magyar költő mindenkori felelősségére. A realista mű Izsó egyik legszebb jellemrajza. Sajnálatosan nem ez szolgált mintául a márványba faragott arcképhez, s így országszerte sem ez a művészi ábrázolás terjedt el. A kifejező jellemrajz még a múlt század végén került a gyűjteménybe.
