Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)
rással a Rózsa utcában. Ebben a tágas műteremben szándékozta Petőfi mintaszobrát megalkotni.) A fiatal nő fejére húzott peplosz görög előképre utal. A klasszicista mesterek, mint Canova is, élt az arc lányításának eme lehetőségével az egykoron a Széchenyiek nagycenki kastélyában lévő Beatrice arcképén (1819). Ferenczy István Vitzay grófnéját (1823) is kedvessé teszi a szépen omló drapéria, s valami hasonló elgondolásból öltöztette Izsó is a divatjamúlt díszbe modelljét. A jobbra tekintő, szelíd mosolyú arc megelevenedik - s pruszlikos ingválla is saját korát idézi már. A talpazat nélkül hagyott, szépen befejeződő buszt életszerű hatást kelt. 1. Egykor az Országos Levéltárban (Ernst-hagyaték 2508/75.) elhelyezett kéziratot a Soós Gyula által szerkesztett Izsó Miklós levelei c. kötet (Budapest 1958.) közölte 120-121. p. Feleky Miklósné Munkácsy Flóra színésznő arcképe 1871. k. A művész monográfusai Hazánk s a Külföld (1871.42.) c. lapra hivatkozva említik a szépséges színésznőről készült portrét. A hír valószínűségét a kutatások mind ez idáig nem erősítették meg. A szabadságharcot hősiesen végigküzdő művész már a pályája kezdetén emlékművet tervezettelesett bajtársai, megtiport nemzete számára. 1 De az elnyomatás korában egy mementó felállítása-magától értetődően-elképzelhetetlen volt. A Bach-korszak után is még számtalan társadalmi akadály maradt és a gazdasági nehézségek is hátráltatták annak létrejöttét. A szívéből fakadó témát ennek ellenére sokoldalúan körbejárta. Rajzban foglalkozott annak allegorikus megoldásával - de leginkább egyfigurás kompozíciókat tervezett. Sebesült zászlótartója, elesett honvédja, hősként meghalt tüzére Győrrel, Araddal Sepsiszentgyörggyel hozható kapcsolatba. (Marosvásárhelyre talán ő is készített Bem-tervvázlatot.) A nemzeti emlékhely kialakításának sokféle nehézsége mindmáig elodázta egy impozáns 48-as szoborkompozíció létrejöttét. Izsó nagyszerű művészi elképzeléseket megcsillantó apró ötletei, ha köztérre nem is kerülhettek, legalább megérdemelték volna azok szerepeltetését az 1898-ban megjelent „Ezernyolcszáznegyvennyolcz-albumban" 2 . A hagyatékból a Nemzeti Múzeumba kerültek, mégis a század végére elfelejtődtek s ötven év múltán Soós Gyula „fedezte fel" őket, s adott róluk értékelő híradást.
