Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

A reneszánsz szobrok a mester kedvetlensége és a kor bizonytalansága miatt jórészt kicsomagolatlanul álltak, de e kis szoborkompozíció azt sejteti: eredeti alkotásokon és grafikai reprodukciókon keresztül pallérozta a mester egyetlen tanítványát. A kiábrándult művész jövőbe vetett maradék reménye Izsó lehetett, akit a felkészítés után ajánlással felérő szép bizonyítvánnyal bocsátott útnak: „Alul írt, bizonyítom, hogy D. Horváthi születés Isó Miklós úr 1853 Mártius hó 16ától 1856 év Mártius hóig és így három egész éveken át nálam a képfaragást gyakorlottá, s mint ügyes és szorgalmas embert ajánlom a Művészet pártfogóinak kegyeibe. Kelt Rimaszombath 1956 Május 3

án Ferenczy István képfaragó"

1 Kapcsolata Rimaszombattal azért mindvégig megmaradt. Mesterének hamarosan bekövetkezett halála után - annak félbemaradt márványarcképeit itt fejezte be s több saját művét is itt alkotta meg. márvány, 68 cm Felirat: KAZINCZY F. 1. (MTA MTI Adattár-C 37/199) Ernst XIV. 192. Ferenczy István-Izsó Miklós: Kazinczy Ferenc 1847-70. k Magyar Tudományos Akadémia Heti Ülésterme (MTA azonosítási szám: 750.) Ferenczy a Tudós Társaságtól 1847-ben kapta a megbízást Kazinczy és Kölcsey szobrának elkészítésére. A művészettel ekkor már végleg felhagyni szándékozó szobrász még évekig eljárt Pestre, hogy Fáy András barátjánál dolgozzon e művön.

1 A sajtó 1850-ben már a gömöri „nyári ház"-ban említi a félbemaradt szobrokat, s ismételten utalás történik a tehetséges segédre Izsóra -, ki a mester művein dolgozik.

2