Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A tervező építész megjegyzései az avasi városrészről (Dézsi János)
talált otthonra. Az épületállományt egy háromszintes családi ház és többszintes (öt-tíz szintes) panellakás, illetve vasbetonvázas középület jelenti. Meghatározó karaktere a „lapostető". Szimbóluma a tv-torony és -kilátó, amelynek tervezője Hófer Miklós építész. Az avasi terület megjelenése: A síkság peremén kiemelkedő, lankás dombocska elsősorban keleti és déli irányból jelent látványt. Az igen intenzív vasbeton paneltechnológiával beépített hegyoldal már-már egy világváros képét asszociálja a gyanútlan érkezőben. A látvány a különböző napszakokban természetesen más és más hangulatú. Keletről, tehát Szerencs felől jőve tiszta reggelenként úgy tükröződnek a házak ablakszemei, mint megannyi szentjánosbogár alkonyati csillogása. Ugyanez a felület naplemente után villanygyújtás, televíziózás közben meglepően nagyvárosi benyomást kelthet az utazóban. A mintegy nyolc-tízezer fénypont vibrálása valóban lenyűgöző látvány. Az Avasnak a belváros felőli látványa már merőben más képet mutat, különösen jellemző ez az Erzsébet tér, Városháza felől nézve. Eléggé egyedülálló ugyanis a nagyvárosokban, hogy egy viszonylag nagy térelhatároló felület nem látszik beépítettnek és a városi terek egyik falát meredek zöld fal határolja el. Ezt a különleges látványt Leszih Andor várostörténeti monográfiájában már Tury József, az Avas-rendező Bizottság alelnöke is kiemeli. Ez az úgynevezett északi fal, a pincesorok képe azóta sem változott sokat. Talán a jövőben a város nagyobb gondot fordít a pincesorok értékének és idegenforgalmi vonzerejének megőrzésére. Az avasi domboldal a második világháborúban intenzív védő és támadásra is alkalmas felület volt a harcoló csapatok számára. A háború ugyan lényegesnek számító kárt nem tett az alig beépített hegyoldalban. A fel nem robbant aknák és nehézágyu-lövedékek a hatvanas évektől a lakótelep építése során gyakran okoztak gondot az építőknek. Kevesen ismerik az Avas keleti oldalának egyik jellegzetességét, vagy nevezetességét, a Kálvária mellett „ittfelejtett" vasbeton-erődítményt, az egykori géppuskafészket. Az avasi domb életében az 1960-as évek jelentettek számottevő változást. A régió, a város iparosítási „őrülete" - vas és acél ország - megkövetelte a növekvő számú ingázó munkásság munkahelyközeli letelepítését. Mindez egybeesett az országosan meghirdetett lakásépítési programmal, amelynek célkitűzése: tizenöt év alatt 1,5 millió lakás megépítése volt. így került sor Miskolcon is a nagy lakótelepi program beindítására, amely városunkban az avasi domboldal beépítetlen részére került. A terület kiválasztásának okai, indokai ismertek, de ma is vitatottak. Az Avas beépítésére szánt terület bruttó felülete 262 hektár. A terület városi birtokbavétele sok gondot okozott. A kisajátítások, a régi és új tulajdonosok felkutatása, névleges kártalanítása hosszú és bonyolult folyamat volt. Az építés feltételeinek biztosítását, a magasépítést nagyban meghatározta a már korábbi elhatározás alapján letelepített és fél gőzzel üzemelő felsőzsolcai házgyár. Térjünk át tehát a panelos lakótelep-építés történetére. A panel francia eredetű szó, jelentése: tábla. Itt előre gyártott épületelem, amely függőleges és vízszintes teherhordásra, illetve térelhatárolásra is alkalmas. Esetünkben vasbetonból készül, a külső téri falak szendvics jellegűek, ugyanis a panelek közbülső hőszigeteléssel vannak ellátva. Konfekcionálható jellegénél fogva gyors és gazdaságos építést tesz lehetővé. A második világháború után gyorsan elterjedt az építési panel nagyüzemi előállítása. Hazánkban sokfelé, és Miskolcon is a francia licenc alapján készült, szovjet házgyárat telepítették. A miskolci házgyár paneljeinek gyártásához hozzátartozik az a kedvező adottság is,
