Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avasi Arborétum (Adorján Imre)
zésügyi osztály bevonásával dr. Adorján Imre részére teljes jogkörű rendelkezésére bocsátja - szakszerű betelepítés végett. A kert növényanyagát dr. Adorján Imre biztosítja saját beszerzéssel, saját költségére, de kötelezettségvállalás nélkül. A telepítés fajtabemutató tervezetét dr. Adorján Imre 1987. március 15-ig elkészíti, melynek szakmai véleményezéséről a két osztály gondoskodik. Az ÉK osztály vállalja telepítési terv elkészíttetését és engedélyeztetését és a városgondnokság bevonásával biztosítja a társadalmi munkák végzéséhez szükséges egyéb anyagot, gépet és munkaerőt. 4. Az ÉK osztály tudomásul veszi, hogy a bekerített kert a nagyközönség részére csak az elültetett növények megerősödését követő 3-4 év eltelte után nyitható meg. A kert kezelői feladatait a városgondnokság látja el, a felmerülő gondozási és üzemeltetési költségeket a parkfenntartási szakfeladatról egyenlítjük ki." Ezután kezdődhetett a telepítés. Az ország csaknem minden faiskoláját felkerestem, sőt külföldről is számos növényt hoztam, amelyeket Magyarországon nem lehetett beszerezni. A telepítés eredményeként létrejött egy fajokban, fajtákban igen gazdag gyűjtemény, melynek rövid leírása a következő: Ha a főkapun belépünk, jobbról-balról egy-egy zöld és kék álciprus (Chamaecyparis lawsoniana ,Erecta Viridis') és ,Glauca' (1,2) fogad. Mellettük láthatjuk a jegenyefenyő (Abies) nemzetség számos fajának példányait. A közönséges jegenyefenyő (Abies alba) (3) mellett egy nagyon szép kék (Abies concolor ,Glauca') (4) és zöld levelű kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor ,Viridis') (5) él, melyek az USA Sziklás-hegységéből kerültek hozzánk, Európába. Jellegzetes világosszürke kérge kiviláglik a koronából. Ez az egyik legszebb fenyő, melynek színváltozatai szépségükben az ezüstfenyővel vetekednek. Különösen szép tavasszal, virágzáskor, az új hajtások megjelenésekor. A kolorádói jegenyefenyő mellett áll az út mindkét oldalán egy-egy óriás jegenyefenyő (Abies grandis) (6), amit tengerparti fenyőnek is neveznek, bár első elnevezése jobban utal nagyságára, amellyel a mamutfenyővel vetekszik, magasságában pedig csak a duglászfenyő múlja felül. Észak-Amerikából származik, ahol a 80-90 m-es magasságot is eléri. Az üt bal oldalán a görög jegenyefenyőnek (Ab. cephalonica) egy aranysárga változata, az Ab. cephalonica ,Barabits Gold' látható, mely magyar nemesítés. Jobb oldalon, az esőbeálló előtt van a kaukázusi jegenyefenyő (Ab. nordmanniana) (8), mely széles koronájával, sűrű ágrendszerével tűnik fel. Fiatal korában szélesebb, mint magas, de később megnyúlik és kúp alakú lesz. Leveleinek fonákja ezüstös színű. Ez még kifejezettebben látható a mellettük lévő koreai jegenyefenyő levelein (Ab. koreana) (9). Ezek szomszédságában látható a sziklás-hegységi vagy alpesi jegenyefenyő (Ab. lasiocarpa), arizonai fajtája (Ab. lasiocarpa ,Arizonica') (10) és a spanyol vagy andalúziai jegenyefenyő (Ab. pinsapó) (11), melynek sűrű levelei körkörösen helyezkednek el a hajtáson, henger alakot képeznek, ezért népiesen kolbászfenyőnek nevezik. Minden fenyőfajta mellett jeltáblán olvasható a növény latin és ha van, a magyar neve. Ha az esőbeállótól tovább, felfelé megyünk a sétálóúton, akkor a lucfenyők (Picea) csoportjához jutunk. Ezek tobozai csüngők, ellentétben a jegenyefenyők felálló tobozaival. A közönséges lucfenyő (Picea abies) (12) számos fajtája közül itt láthatjuk a keleti lucot (Picea orientális) (13), a szerb lucfenyőt (P. omorica) (14), a szahalini lucot (P. glehnii) (15), a szürke lucot (P. pungens), melynek nemesített ezüstös formája a közkedvelt ezüstfenyő (P. p. glauca). Ennek változataiból több is látható, így a P. p. , Edith', a
