Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas betelepültsége az őskőkortól az újabb kőkorig (Ringer Árpád)

Kovabányák és kőkori műhelyek az Avason A földtörténeti harmadidőszakban a miocén szarmata és/vagy kunsági emelete idején, mintegy 7-14 millió évvel ezelőtt az avasi Mély-völgy két oldalán törésvonalak mentén vulkáni utóműködéshez kapcsolódó hőforrások törtek felszínre. A kiömlő melegvízből - a vegyi összetételtől függően - édesvízi mészkő vagy különféle kovakőváltozatok rakódtak le. E kovarétegek néhány tíz cm vastagságúak és sokszor több egymás fölötti szintben települnek, szárazföldi homok és agyagrétegek között. 1928-ban kilátópark létesítéséhez kezdtek az egykori Pergolán, a mai kilátótorony helyén. Itt bukkantak rá azokra az első magyarországi kovabánya tárlókra és vágatokra, amelyek ásatását a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Hillebrand Jenő, a Borsod-Miskolci Múzeumtól pedig Leszih Andor vezette, egészen 1935-ig.

7 E munkálatok során tucatnyi bányagödröt, keskeny vágatot és aknaszerű járatot tártak fel. Ezekkel érték el az egykori bányászok a megfelelő minőségű kovakövet tartalmazó rétegeket, amikből azután nagy ütőkövekkel és szarvasagancs fejtőeszközökkel nyerték ki az eszközkészítéshez legjobb darabokat. A fejtővágatokból ezerszámra kerültek elő a durva kőzettörmelékek, kovaszilánkok és félig-meddig megmunkált kőszerszámok. A bányászat korának meghatározása azonban rengeteg fejtörést okozott a kutatóknak. Mivel jellegzetes kőeszközöket nem találtak, s mert a szakértő geológusok a művelési rétegeket befedő üledéket egyértelműen nem tudták jégkori eredetűnek tekinteni, az ásatok végül is az átmeneti kőkori Campignien régészeti kultúrába sorolták a bányaobjektumok nagy részét. Ezt támasztotta alá Hollendonner Ferenc is, aki a rétegekből előkerült faszéndarabokat határozta meg. Mivel ezek olyan lombos fáktól származtak, amelyek a Bükk hegylábfelszínén a jelenkori természetes vegetációjának is alkotói, a holocén elejénél régebbi korra nemigen lehetett következtetni, legalábbis az akkori ismeretek szintjén. Egyébként egyik-másik járatban őskori (neolit?) töredékeket és háziállatcsontokat is találtak, így hát régi kutatóink nyitva hagyták a lehetőséget, hogy az avasi kovabányák művelése esetleg az újabb kőkorba is áthúzódott. Később arra is gyanakodtak, hogy legalábbis részben - még fiatalabb, talán középkori lenne az avasi bányászkodás. Felbukkant olyan nézet is, miszerint talán a miskolci puskaművesek nyitották a pergolái bányákat a kováspuskákhoz alkalmas tűzkő kinyerésére. Nos, ez lett egy szenzációként indult régészeti feltárás utóélete.

8 A kezdeti remények kihunyását itt is az okozta, mint a kovabányák esetében nagyon sokszor, az tudniillik, hogy az egykori bányászok nemigen hagytak hátra tipikus, korhatározó eszközöket, a régészek és őstörténészek legnagyobb bosszúságára. A kovabánya körüli kérdések tovább bonyolódnak - bár remény szerint elősegítve a megoldást -, ha egy mindmáig feldolgozatlan, figyelmen kívül hagyott leletanyagot fogunk vallatóra. A mai SZOT-székház helyén, a volt Molotov utcában 1958-ban feltárt meglepő kollekcióról van szó. Megay Géza építkezési területen végzett leletmentő ásatást és egy gazdag, rendkívül értékes kőeszközkészítő műhelyt tárt itt fel. A felhasznált kovanyersanyag zöme szintén avasi hidro- és limnokvarcit. Van közöttük az Avas Tűzkövesről származó fajta is, de nagyon sokkal kapcsolatban erős a gyanú, hogy azok csak az avas-tetői jellegzetes változatok lehetnek. Mivel ezekből több kilós hatalmas magkövek is készültek, teljesen nyilvánvaló, hogy a gyártásukhoz felhasznált tetemes méretű kova-