Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas betelepültsége az őskőkortól az újabb kőkorig (Ringer Árpád)
en, a Tayacien és a Levalloisien. Az előbbi kettő eszközei magkőről leválasztott szilánkból, az utóbbié pedig mindinkább pengékből készültek. Középső paleolitikum (300 ezertől 40-35 ezer évig). Európában, Elő-Ázsiában és Észak-Afrikában egybeesik a korai, késői és átmeneti Neander-völgyi típusú ember korával. A homo sapiens neanderthalensis az európai korai Neander-völgyiekből vagy presapiensekből alakult ki. Mintegy 150-160 cm magas, 1400-1700 cm 3 agykapacitású emberfajta volt. Vele egy időben Ázsia és Afrika nagy részén homo erectus utódok éltek. A középső paleolitikumban már mintegy 60-65 munkaeszköz volt használatban. Világosan megjelent a nemek közötti munkamegosztás. A férfiak háromszög alakú kőheggyel felszerelt lándzsával vadásztak. Általában egy-egy faj elejtésére specializálódtak. Közkedvelt vadászzsákmányuk volt a barlangi medve, a kőszáli kecske és a mamut. A lenyúzott bőröket a nők különféle kaparóeszközökkel tisztították meg és készítették ki. A Neander-völgyiek lakóterületének egy részén az éghajlat sokszor rendkívül zorddá vált. Állati bőrből készített ruhákkal, földbe mélyített aljú kerek konyhákkal és kifutott barlangi lakhelyekkel védekeztek a hideg ellen. A középső paleolitikum kőmegmunkáló technológiája Nyugat-Eurázsia és ÉszakAfrika területén a legfejlettebb. Afrika és Ázsia ezeken kívüli részein a szakócakultúrák és az archaikus kavicsiparok továbbélése figyelhető meg. Nyugat-Európában az ún. Moustérien kultúra négy változata, Közép-, Kelet- és Dél-Európában pedig további 4-5 kulturális tömb létezett. Ezek a Taubachien, a Levalloiso-moustérien, a délkelet-európai charentien, a Pontinien és a legnagyobb, amely a Volgától a Rajnáig, de azon túl Bretagne-ig, ill. szórványosan Közép-Franciaországig is elterjedt, a Micoquien. Ez utóbbi területi facieseiben tűnnek fel az első pompásan kidolgozott levél alakú lándzsahegyek a paleolitikum történetében. A Neander-völgyi emberek már eltemették halottaikat és hiedelemviláguk s a képzőművészet felé tett első lépéseik is a fejlettebb crő-magnoni ember kultúráját előlegezik me gFelső paleolitikum (40-35 ezer évtől 10 ezer évig napjaink előtt). Az őskőkon fejlődés betetőzése volt a mai ember, a homo sapiens megjelenésével egyidejű őstörténeti korszak. A vadászati specializáció és a vadász-gyűjtögető gazdálkodás elérte a legmagasabb fejlettségi szintjét, amelyhez hasonló a történelemben sohasem valósulhatott meg többé. De nem találták analógiáját egyetlen, még az elmúlt századokban is „kőkorszaki szinten élő" természeti nép kultúrájában sem. A vádló, rénszarvas, bölény és mamut tömeges elejtésén alapuló késő paleolit vadászat olyan húsproduktivitást ért el, hogy az élelemszerzésen felül elegendő idő szabadulhatott fel a kultúra számos területének fejlesztésére. Ez a prosperitás valósággal lenyűgöző volt! Az óvilág felső paleolitikum legfontosabb klasszikus régészeti kultúráit - az Aurignacien, Gravettien, Solutréen, Magdalénien Európa nyugatán a kovakő megmunkálásának csúcsát jelentik. Mintegy 92 kőeszköztípust ismerünk e korszakból. Ezeket hosszúkás, egy vagy több gerincű kovapengékből készítették, vagy nagyobb darabból kétoldalú megmunkálással, finom retusálással formálták ki. Ez utóbbi technikával készültek a francia Solutréén és a magyarországi Szeletien világhírű babérlevél alakú lándzsahegyei. A felső paleolitikum vadászai főként kő vagy csonthegyű lándzsákkal rendelkeztek, amelyeket ún. hajítófa segítségével 100-120 m távolságig is pontosan célba tudtak juttatni.
