Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas geológiai felépítése (Hajdúné Molnár Katalin)

cél, pl. valamilyen nyersanyag, víz stb. kutatása érdekében mélyülnek, és mélységük is determinált. Ezért kerülünk nehéz helyzetbe akkor, amikor egy olyan terület geológiai felépítéséről szeretnénk információkat szerezni, amelyen vagy kevés fúrás mélyült, vagy az esetlegesen meglévő fúrások kis mélységűek és így a mélyben található képződményekről kevés adattal rendelkezünk. Sajnos ez problémaként jelentkezik az Avas geológiai leírásakor is, hiszen az Avas területén létesített közel 1000 db fúrásból csak néhány érte el a 30 métert. Szerencsére a mélyben található kőzetek valószínűsítéséhez segítséget nyújtanak a város más területein telepített mélyfúrások rétegsorai, hiszen az Avas földtani története a bükki hegylábfelszín kialakulásának része. A város közigazgatási területén három, földtani felépítésében és domborzatának jellegében különböző tájegység van: a Bükk hegység, a hegylábi dombvidék és a Sajó-medence síkja. Az Avas a hegylábi dombvidék része, mely K felől csatlakozik a Bükk hegység paleozóos-mezozóos összletéhez. A hegylábi dombvidéket a Szinva két részre osztja, melyet Borsodi-medencének ill. a K-i dombság területének nevezünk. A dombsági terület a Hejő- és Szinva-völgyekkel határolt, a szorosabb értelemben vett Borsodi-medence DNy-i sarkát, valamint az Avastól a Benedek-hegyen és a Csoznya-tetőn át húzódó Bükki szegély dombsor ÉK-i nyúlványát foglalja magában (1. kép). A kőzetek vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a kvarter időszakot megelőzően a területet többször borította tenger, melyben üledékes kőzetek képződtek. Ehhez - főleg a szárazulattá válás idején - időszakosan vulkáni eredetű anyagszolgáltatás járult. A terület geológiai felépítését kialakító folyamatok egymáshoz kapcsolódó mozzanatait mutatja a kőzetképződési oszcillogram (2. kép), melyen jól látható, hogy a város területén a kőzetképződés három nagy periódusa különböztethető meg. Az I. periódusban a paleozóos-mezozóos tengeri üledékes kőzetek alakultak ki. Ebbe a csoportba tartoznak a paleozóos-mezozóos agyagpala-, homokkő és mészkőösszletek a triász időszak közbetelepült egyidejű vulkáni képződményeivel. Tágabb értelemben a paleogén közepén képződött eocén konglomerátum és mészkő is ide sorolható. A fejlődési diagramon jól látszik, hogy a ladini rétegösszlet és az eocén üledékképződési periódus kezdetét képviselő konglomerátum kialakulása között üledékhiány jelentkezik, mely a terület szárazulattá válását, a korábban képződött kőzetek másodkor végi, harmadidőszak eleji lepusztulását, a felszín trópusi tönkösödését jelzi. A II. periódus a törmelékes üledékes és piroklasztikus kőzetekből álló oligocén és miocén korú heterogén összetételű rétegösszleteket tartalmazza. Az oligocénben a területet borító sekély tengerben partközeli, partszegélyi képződmények rakódtak le, majd az időszak végére a hegységképző erők eredményeként újra szárazulati felszín alakult ki. A legidősebb miocén korú képződmények (eggenburgien) ennek az areális erózióval pusztított szárazulati tönkfelszínnek a mélyedéseiben gyűltek össze. Finomszemű terresztrikus üledékfelhalmozódások (tarka agyagok) váltakoznak a riolit piroklasztikumokkal (ún. alsó riolittufa). A tektonikus kéregmozgások hatására feldarabolódott, rögökre szakadt tönkfelszín mélyre süllyedt rögdarabjait önti el először az ottnangienben az előrenyomuló (transzgredáló) tenger, majd az egész területet elborítja a kőzetképződési periódus kárpátién szakaszában.