Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi Gimnázium (Takács Márta)

ban. Hát akkor milyen gimnázium is akarunk mi lenni? Olyan gimnázium, amely a munkáscsaládokat meggyőzi a tanulás hasznáról. Olyan gimnázium, mely a képzettség mellé a becsvágyat is szeretné tanítványaiba plántálni. Mert semmit nem ér a képzettség becsvágy nélkül, sem a becsvágy képzettség nélkül - ahogy Cicero is mondja. Olyan iskolát szeretnénk, mely Miskolcot reprezentálja. Olyan iskolát szeretnénk, hogy az avasi család gyermeke ne menjen a városba le, de a lenn lakó jöjjön fel hozzánk tanulni - persze korrekt módon tisztelve a többi társgimnázium hagyományainak méltóságát. Jól felszerelt természettudományos műhelyeink okos hallgatókat akarnak a Nehézipari Műszaki Egyetemnek küldeni, a jogi karra klasszikus osztályaink nagy műveltségű, igényes tanulókat, környezetvédő osztályunkról biztos hall majd nemsokára a város. Nyelvtanáraink jó hírnevét s szándékainkat pedig már most is ismerik. A hatalmas tornacsarnok pedig biztos idevonzza a fürge sportolókat, potenciális olimpikonokat. Hogy milyen iskolát akarunk? Olyan emberi léptékű, derűs iskolát, ahol a tanároknak lesz idejük kiülni beszélgetni a tanítványaikkal, mint ahogy hajdan Sztárai Mihály prédikátor uram is tette. Kiült a templom dombjára, s maga köré ültette tanítványait. A kapott tudás mellett a beszélgetések hangulata az öregkorig elkísér, tartósabban rögződik az ismeret. Kedves Vendégeink! Mikor először tették le kezembe ennek az intézménynek a gondját, a fagyba meredt betonoszlopokat, az ásító gödröket szaglászta a szél. Fáztam a -25 °C-os hidegben. A téltől is és a feladattól is. A tanárkollégáim már a derűsebb tavaszon süvegelték meg először kíváncsian az új iskolát. Aztán napról napra nőtt velünk és bennünk ez az iskola. Ugyan még a régi iskola kötelékében, de elkötelezve lélekben már az újnak. Nagyon sokat dolgoztunk. Nekünk ez a tanév már július elsején megkezdődött. Fáradtak is vagyunk. De ezt a fáradtságot feledteti, hogy nem mindennapi eseményben volt részünk. A mi munkánkkal együtt ékes az új iskola, 1945 óta Miskolc második új gimnáziuma. Létrejöttéért ezúton mondunk mi is köszönetet a városnak. Az Avasi Gimnázium megtestesítése annak, hogy a szűkös időkben is megteremhet az erős kiállás a városért, s a poézis az építészetben. Kedves Tanítványaink! Avasi Gimnazisták! Boldog az, aki a dolgok okát ismerni tanulta. Bertolt Brecht az élet legfőbb javai között említi a tanulást. Örömnek is mondja. Ez vár rátok immár keddtől újra. A jó tanár kutatja és meg is találja annak a módját, hogy az iskolában kevesebb legyen az undor, zúgolódás, hiábavaló küszködés, s több a szabadidő, az öröm s szilárd előrehaladás. De ehhez az együttműködésetekre van szükség. A hetyke, tudatlan ifjú nem más, mint a tollal feldíszített papagáj - tartja Comenius. Tudjuk, az egyik gyermek okos, a másik szorgalmas, a harmadik fénytelen. Mi türelemmel is szeretünk benneteket. A gyümölcsösben sem csak azokat a fákat szoktuk kedvelni, amelyek korai gyümölcsöt hoznak. Hanem mindegyik a maga idejében érdemli meg a dicséretet. Ti alapító nemzedék vagytok. Az Avasi Gimnázium történetében egyedülálló nemzedék. Iskolarendből, hagyományokból Ti rakjátok le az alapokat. Az alapító tagokat az iskola örökös taggá szokta fogadni. Ha méltók is lesztek az örökös tagságra, az iskola történetét írjátok. A kertemben második levelét hajtotta ki az a kis diófa, mely együtt