Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas városrész megvalósult intézményhálózata (Tervek és álmok) (Kelemen István)

Az Avas városrész megvalósult intézményhálózata (Tervek és álmok) 1. Az intézményi program megvalósításának általános feltételrendszere z Avasi városrész intézményhálózatát a terület városrendezési tervei állapították meg. Ez alatt az értendő, hogy egy-egy területegység - vagy a teljes terület - átfogó JL JL tervezése során tervezési-metodikai előírások intézkedtek a szükséges intézményhálózat elhelyezését biztosító területek megjelöléséről. A tervezés során a lakásszámra vetítetten ún. városrendezési (vr.) norma alapján kellett figyelembe venni az intézményeket. A közölt táblázat (1. kép) a városrész 1967. évben elkészült részletes rendezési tervének 1976-77-ben történt átfogó felülvizsgálata során összegezte az akkori állapotokat, illetve a még szükséges igényeket. Ez a rendezési tervfelülvizsgálat nemcsak a „lakótelep" vonzatait, hanem a városszerkezeti illeszkedéseket, illetve lehatárolásokat is vizsgálta, ezért tartalmazza az „Avas-Kelet" és „Avasalja" megnevezésű területrészek meglévő, valamint tervezett adatait is. Megjegyzendő, hogy a városrész részletes rendezési tervének 1967. évi készítése során az előírások kevesebb intézményépítési kötelezettséget tartalmaztak, így a 70-es évek végi felülvizsgálatnál tartalékterületeket jelölt ki a terv. A tényleges megvalósításokat, beépítéseket előkészítő ún. beruházási programok az „optimálisnak" mondható városrendezési normához képest viszont jóval kevesebb intézmény „egyidejű" telepítését tették lehetővé. A megvalósítás tényleges finanszírozását a népgazdasági tervrendszerbe épülő pénzek fedezték. Ezt a „csökkentett" normarendszert akkor OT (Országos Tervhivatal) normának nevezték. Az OT normarendszer általában a városrendezési normák alig több, mint 50%-át finanszírozta. Az állami pénzekből ebben az időszakban megvalósuló építések előkészítéséhez volt még egy ilyen rafináltan kimódolt „egyirányú pályarendszer", Ez volt az MGN, azaz a műszaki-gazdasági normatívák rendszere. A gazdaságosság műszaki feltételei úgy határoztattak meg, hogy csakis a legminimálisabb felszereltségű, az állam által egyértelműen preferált „korszerű" technológiák, épületszerkezetek elégíthették ki azokat. Ez a „legkorszerűbb", egyértelműen (nagy)iparosított előregyártással járó házgyári technológia volt. Tehát egy adott területen felépülő lakások illetve lakók részére megvalósuló intézmény(rendszer) kettős „minimalizálás" eredményeként épülhetett fel szinte csakis egyfajta, a kevés „élő" és helyszíni munkát igénylő, elsősorban házgyári „termékcsaládból". A műszaki-gazdasági normatívák évenkénti korrekciója során gondosan vigyáztak arra, hogy az inflációt és az életet csak „mélyrepülésben" követő finanszírozási háttér nehogy valamilyen más, a megszokottól, a típustól eltérő intézményépítési igényt indukáljon.