Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Miskolc Avas városrész településtudományi összefüggései (Horváth Béla)

is. Sajnálatos, hogy a III. ütem északnyugati területén létesített sor-, csoportos-láncházas beépítés környezetéből is hiányoznak a fák, a növények. Ez a terület egy ízben már a haditechnikai park létesítése idején telepítésre került. Az ütem- és koncepcióváltozások lám ilyen jellegű kedvező hatások lehetőségétől is megfosztotta az Avast. Különös, hogy minden korábbi rendezési terv a Mikes Kelemen utca kelet-nyugati tengelyétől északra összefüggő zöldterületet tervezett, amely városméretű rendszert alkotott. Ennek elemei az Avas nyugati oldalán a vasút (diósgyőri kapcsolat) melletti terület fásítása, amely déli irányban az Avas-Ruzsin és a déli lejtő mentén a forgalmi és gyűjtő utak határán mintegy zöldbe tervezte ágyazni a lakóterületi egységeket. E zöldfelületek befolytak volna a különböző építési ütemek közé (ez utóbbi csökkent mértékben ugyan, de megvalósult keskeny sávként). Döntő részét alkotta volna a zöldterületnek az Avas-tető sétautak, pincesorok, teraszok zöldterületei, a Kálvária területének zöldterületi összekapcsolása a Népkert, a Hejő-ligeti és egyetemvárosi zöldterületekkel, az izraelita temetővel. Ebből az átfogó zöldterületi és zöldfelületi rendszerből - a lehetősége szerényebben, mint a tervek készültek - még mindig remélhető, talán ennek sarkalatos része, az Avasról kialakult összkép és épített környezet színvonalának teljes megújulása. Kétségtelen, hogy a kiépített út- és közműhálózat mindig kísért további telkek kialakítására, területek értékesítésére, de ezzel a szemlélettel végre egyszer és mindenkorra le kellene számolni, mert az Avas városrész túlterheltsége máris 25-30%-kal nagyobb (lakásszámban), mint amit a terület adott városméretben és az egészségkárosító hatása nélkül elvisel. Figyelemre méltó, hogy a keleti lejtő társasházainál, a III. ütem sor-, társas- és láncházainál a fák telepítése nagyrészt még mindig hiányzik, holott ezek megvalósítása a talaj megkötését is szolgálná. A legeredményesebb az eredeti fák, növények megtartása lett volna, ha a nagyüzemi tereprendezés, telepítés és beépítési formák választása az egyébként szükséges egyedi mérlegelést figyelembe vette volna. Egy ilyen beruházói-lebonyolítói szemlélet a talaj állékonyságvédelmét is elérhette volna. A zöldterületek ilyen kialakítása, padokkal, ivókutakkal, térplasztikákkal, játszóés pihenőhelyekkel, a legszerényebb és leghálásabb befektetés a jövő számára. Ezek alapítványi, hirdetési eszközökből is létesíthetők lehetnek a jövőben.

4 7. Lakás Az Avas sajnálatos módon döntően lakásépítési területként ment át a 80-as évek végére a köztudatba. Az Avas városrész lakásairól a 2. fejezet már megemlékezett. E téren a fő gond, nem az Avason lakások telepítése, mert szerte Európában hasonló területeken és adottságok mellett kulturált lakóterületek, együttesek jöttek létre. A gond a „hogyan", a megoldás módjában keresendő. Ami megvalósult, mintegy 80 évre adottsággá merevedett, a feladat tehát az, hogy a meglévő adottságok mellett milyen lehetőségek nyílnak az emberi környezet javítására. Az építészet, az épített környezet védelme és továbbfejlesztése számos lehetőséget kínál. Ilyeneket már a 6. Zöldterületek, sportlehetőségek fejezet közreadott. Ezen felül árusítópavilonok, képzőművészeti alkotások, magas tetők részleges alkalmazása, homlokzati kiegészítések, virágvályúk telepítése, az információs rendszer kiépítése, kulturált reklámok, autóbuszvárók telepítésével, de mindenképpen átfogó, intenzív tervező-alkotó munkával lehet javítani, segíteni. A megvalósítás finanszírozásának számos lehetősége, önerő, vállalkozás, alapítvány, önkormányzati eszközök egyidejűleg elképzelhető.