Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

1728-ban megkezdett újjáépítését, amelyre a régi templom elbontása után, annak helyén került sor. A 18. századi szépszámú összeírás közül a templom építésével kapcsolatban különösen érdekes számunkra az 1733-ban és az 1745-ben készült anyag. Az 1733-as conscriptio azt igazolja, hogy 1728-ban Mindszenten új templom építése kezdődött el.

17 Az 1745-ös dokumentum pedig arra utal, hogy Máriássy Sándor püspök 1743-ban milyen munkálatokat végeztetett el. Eszerint „újonnan Veres Fényű Sendelyel, olayos Veres Festékkel meg festetvén bé fedette", frontiscipiumát (homlokzatát) „nagy költségű ékes statuákkal, Czirádákkal és Oszlopokkal perfectiora (befejezésre) vitte. Oratóriumokat és kétt oldalon stukaturával, Pádimentummal elkészítette, az egész Templomnak ablakait üvegekkel, rostélyokkal, rámákkal, ajtókkal, faragott Pádimentummal, nagy költségű székekkel meg rakatta. A nagy Oltárnak antipendumát faragott kőből kő garádiccsal, Tabernáculumot, Praedicalló Széket, a nagy Oltár előtt függő nagy Lámpát, úgy a többi négy Oltárra fábul faragott antipendiumokat kő Garádicsokatt, mindenikre hat hat gyertya tartókatt, és az Oltárokon lévő nagy rámás képeket, az Credentián álló alabástrom szín festékkel aranyozva Lévő kétt gyertya tartott egy Crucifixussal (feszülettel), kriptát ex fundamentó (alapjaiból) tölgy fa vasass ajtókatt, két szentelt víz tartott faragva kőből, aranyozva ugyan a consecratiocor kivántatott falban lévő kő és vasból való meg aranyoztatott gyertya tartókat, és három posztó Széket Csináltatott."

18 Ez egyértelműen bizonyítja azt, hogy Máriássy Sándor (1735-1743) folytatta a csupasz falakig elkészült épület kivitelezését, sőt az új épületre még új tetőt is tétetett. Abban persze van okunk kételkedni, hogy a tető 1743-ban készült, ugyanis ennek hiányában a többi felsorolt munka sem lett volna végezhető. Inkább a tető fazsindelyének felújítására, festésére vagy újrafestésére kell gondolnunk. Ezek a munkálatok tehát olyan külső és belső munkák elvégzésére utalnak, amelyek a templomot alaprajzában nem érintették, viszont minden vonatkozásban előkészítették az 1744. évre tervezett felszentelést. Erről az aktusról pedig az 1746. évi canonica visitatio tájékoztat. Eszerint a templomot 1744-ben Péter és Pál apostolok ünnepén szentelték fel, s ekkorra elkészült a tündökletes homlokzat, valamint az építmény gazdag szobordísze is.

19 Az összetett ívű oromzat szoborfülkéiben középen a gyermek Jézust tartó Mária csillagkoszorús szobra, ettől jobbra és balra lévő fülkékben pedig Péter és Pál apostolok szobra állott. (Ez utóbbiak a későbbi átalakítások során megváltozott homlokzat más pontjain kaptak helyet.) Az oromzatot legfelől nagyméretű aranyozott kereszt koronázta, ugyancsak aranyozott kereszt díszítette a tető szentély feletti részét is. A lizénákkal tagolt homlokzat lábazat fölötti mezőjében ugyancsak szoborfülkében kapott helyet Szent István és Szent László szobra. A középső rizalit nagy hegedűablakkal áttört mezőjének látványos dísze volt a templom gazdag plasztikájú kapuzata, amelyet alacsony oszlopszéken álló korinthuszi oszlopok fogtak közre. Az oszlopos keretezést változatosan tagozott párkány zárja le. A párkányra ültetett két volután lendületes mozdulatú a főpapi jelvényeket tartó angyalokkal. Az együttest koronázó mezőben az építtető főpapok domborművű, festett címerei láthatók. A kőfaragványokkal, kőkeretezéssel egykorú a templom főbejáratát, valamint a kripta ajtaját záró kovácsoltvas ajtó- vagy kapuszárny. Az összeírás megemlékezik a templom hajójának elegáns és magas boltozatáról is. 1744ben a belső térben 12 darab aranyozott gyertyatartóval díszített kő felszentelési keresztet helyeztek el. Ugyancsak reprezentatív alkotás a kórus alatt elhelyezett, fémedényekkel ellátott aranyozott szenteltvíztartó. A szentély oldalain szimmetrikusan elhelyezett két