Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A hejőcsabai zsidótemető áthelyezése az Avasra (Iglói Gyula)
Anyahitközség képviselőinek nyilatkozatát a jegyzőkönyv így őrizte meg: „A munkafolyamatban leírt jeltelen sírok feltárásakor kikerült maradványok közös koporsóba történő elhelyezéséhez nem járulunk hozzá. Minden halotti maradványt külön kell feltárni és koporsóba helyezni és eltemetni. Ez alól felmentést az Országos Rabbi Tanács adhat. A felmentésre vonatkozó Rabbi Tanács állásfoglalását március 23-ig az Építési és Közlekedési Osztálynak megküldjük. Az exhumálás végrehajtásánál az egyház részéről rituális szempontból közreműködő személyek költségeit az egyház által készített számla alapján kérjük kiegyenlíteni." 20 (4. kép) A Magyar Izraeliták Orthodox Rabbi Tanácsa 1972. márc. 20-án a következő válaszlevelet juttatta el: „A hejőcsabai temető exhumálásának részleteit immár személyesen kitárgyaltuk. Közlésük szerint az illetékes Városi Tanács készségesen teljesíti idevonatkozó óhajunkat, a sírhantok külön-külön való kiemelését, a maradványok gondos összeszedésének lehetővé tételét. Ez alatt az értendő, hogy a gondosan összeszedett testmaradványok különkülön nylonzsákocskákba helyezetten, egyenként megjelöltén kerüljenek új nyughelyükre. Az új nyugvóhely kiképzéséhez fölösleges egyenkénti sírgödrök megásása, elégséges, ha egy kellően méretezett árokban kerülnek egyenként eltemetésre. Mostani b. levelükből sajnálattal arról értesülök, hogy fenti megállapodásunk ismeretlen okokból változást szenved éspedig atekintetben, hogy az exhumáló szerv újabban nem hajlandó az összes sírokat egyenként exhumálni. Ez érthetetlen. Ugyanis a hejőcsabai temető szabályos temetkezési hely lévén, a sírok rendben sorakoznak egymás mellett, és így akkor is felismerhetők, ha az emlékkő az idők folyamán elkallódott volna. Némi gondosság szükségeltetik csupán ahhoz, hogy a jeltelen sírok is könnyűszerrel egyenként kerüljenek kiürítésre. Vallástörvényünk szigorúan tiltja általában halottaink nyughelyének megbolygatását. Szigorú tilalom alá esik általában az exhumáció. Jelen esetben - mint hasonló esetekben máskor is - lojálisán álltunk népi demokráciánk közérdekű intencióinak szolgálatára. Ez esetben is iparkodunk oly vallásdöntést hozni, amely kielégítő kompromisszum formájában elérhetővé teszi az illetékes állami szervek célkitűzését, másrészt vallási előírásunknak is iparkodunk eleget tenni. Abban a biztos reményben, hogy eme döntésem célirányosan fogja a Nagyérdemű Elnökség Illetékes Hely elé terjeszteni, van szerencsém abbéli meggyőződésemnek eleget tenni, hogy ezen mindkét irányban kedvező kompromisszum elfogadása nem ütközik akadályba. Dr. Jánosi Zoltán jogtanácsos úrtól kölcsön kapott idevonatkozó rendeletet visszavárólag mellékelem. Hittestvéri üdvözlettel: Schuck Jenő főrabbi-elnök." 21 Figyelemmel a Rabbi Tanács állásfoglalásában foglaltakra, az Építési és Közlekedési Osztály, a rituális szempontok legmesszebbmenő betartását szem előtt tartva úgy döntött, hogy a jeltelen sírok feltárása utáni testmaradványokat is ugyanolyan „110 cm-es koporsók"-ban helyezzék el, miként a jelzett sírokból történő exhumáltakat. 22 A temető kiürítési munkálatainak tényleges kezdési időpontja: 1972. április 12., a tényleges befejezési időpontja pedig: 1972. július 19. napja volt. Az elvégzett munkák számla szerinti összege: 1 millió 492 ezer Ft volt. Az átadás-átvételi eljáráson részt vettek a következő nyilatkozatokat tették: „Építtető: A temető kiürítése a szerződésnek megfelelően történt a kötelező rituális szempontokat a kivitelezők betartották. Az exhumálási munkálatokat maximális kegyelettel végezték el." (Farkas László)