Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A hejőcsabai zsidótemető áthelyezése az Avasra (Iglói Gyula)
A hejőcsabai zsidótemető áthelyezése az Avasra A Miskolc-ruzsinfarki, azaz a volt hejőcsabai orthodox-izraelita temető megszüntetése és kiürítése 1972 közepe táján városrendezési okok miatt történt. Ahhoz, hogy az e térségben 1968-1974 között folyt jelentős útépítési munkálatok indokoltságát megérthessük, szükséges visszautalnunk a csaknem három évtizeddel korábbi, a Nagymiskolcot létrehozó, államigazgatási döntések hatásaira. 1 Kezdettől fogva megvolt az a helyi törekvés, hogy a megnagyobbodott várost, egyrészt forgalmi kapcsolatokkal, másrészt számos egyéb módon, minél egységesebbé formálják. A városvezetésnek akkoriban ezekhez a műszaki jellegű döntéseihez - elemzéseken nyugvó vagy vizsgálatokkal megalapozott - komplex városfejlesztési terve még nem volt. Néhány év leforgása alatt az 1945 utáni Miskolc egyes részein a területfelhasználás korábbi funkcionális tartalma markánsan és maradandóan megváltozott. Ezek közül most csupán a temetők és a közlekedési területek egymásra gyakorolt hatásaira utalunk. A hejőcsabai cementgyártól a vasgyárig kiépített új, zömében mezőgazdasági művelés alatti, külterületeken átkígyózó, ún. déli terelőút nyomvonala a vasgyári temető DK-i részéből is igényelt területet. A közlekedés számára átengedett részen volt sírokat 19511952-ben exhumálták és a síremlékeket áthelyezve az emberi maradványokat a temető más parcelláiban újratemették. Hasonló jelleggel, de csaknem három évtizeddel később a mindszenti református és evangélikus temetők egyes részeit ürítették ki, hogy azon a 3. sz. fő közlekedési út városi átkelési szakaszát építsék ki. Lényegében ekkor történt a Szilágyi Dezső utca meghoszszabbítása a Búza térig. Arra viszont nem volt miskolci példa, hogy egy temető teljesen megszűnjék és területét közlekedési célú létesítmény foglalja el. Márpedig a hejőcsabai zsidótemető esetében ez történt. Csaknem húsz évvel a tapolcai új út teljes üzembe helyezése után is feltehető az a kérdés, hogy mi indokolta ennek az útnak a megépítését? A teljesség igénye nélkül a legfontosabb érveket meg tudjuk nevezni. Tapolcára és közvetlen környékére irányuló közúti forgalom mértéke az 1960-as évek közepére, az 1945 előtti időszakhoz képest, jelentősen megnőtt. Ennek okai: Í.Tapolca hajdani üdülőhely jellege, főleg a háború utáni „juttatott házhelyek" beépítésével, vagyis az állandó lakosság számának gyarapodásával megváltozott, 2. a szervezett üdültetéssel a településrész idegenforgalmi látogatottsága az idényjellegét elvesztette, s ezzel az egyéni- és tömegközlekedés iránti igények egész évben állandósultak, 3. az Egyetemváros és a város más területei között fokozatosan növekedett a közlekedés
