Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi zsidótemető „Bész Hachájim" (Az Élet háza) (Barna István)

1927-28-ban a polgári leányiskola felső tagozata megszűnt és helyébe lépett az ország egyetlen zsidó tanítónőképzője. Mindez Serbu Adolf érdeme. Az új iskolapalotában az első évfolyam 1929-30-ban kezdte meg működését. A tanítónőképző életrekeltését, megszervezését a megerősödő zsidóság igénye mellett az erősödő antiszemitizmus is sürgette, mivel sok tehetséges zsidólány kimaradt a felsőoktatási intézményekből. 1919-től a zsidóellenesség fokozódott, s ennek hatására a korábban megindult asszimilálódás is lelassult. A miskolci zsidók gyermekeiket a héber nyelvben jártas ifjú tanítókkal kívánták taníttatni. „Pedagógiailag is képzett magasabb általános műveltségű anyákat neveljen a létesítendő intézet."

8 A miskolci zsidóság - amíg tehette - sokat áldozott az iskolaügyért, a hitéletért és a nemzeti kultúra ápolásáért. „ZSIDÓBÁNAT" (az avasi zsidótemető története) „Örökkévaló, mi az ember, hogy tudomást veszel róla, ha halandó, hogy gondolsz vele? Az ember a lehelethöz hasonló, napjai mint a futó árnyék. Reggel virágzik és rügyet hajt, este letépve fonnyad."

9 A miskolci zsidó hitközség 1759-ben vásárolta meg a mai avasi temető területét az Avas ÉNy-i oldalán. Valószínű e terület terméketlen és pincék építésére alkalmatlan volt, a város gazdái így könnyen megváltak tőle (3. kép). 1814-ben kerítették körül, Bródy Farkas, Chevra Kadisa elnök idejében. Klein Salamon ónodi lakos egész vagyonát áldozta az 5 hektár 34 négyzetméteres terület körülkerítésére. „Az összes költség 20 ezer forintot tett ki" - így emlékszik vissza a Reggeli Hírlap 1929-es évfolyamának egyik februári számában a 160 éves Chevra Kadisa méltatásában az újságíró. A Chevra Kadisa (szentegylet) 1769-ben alakult Miskolcon. A zsidóság egyik legősibb intézménye, amelynek fő feladata a halottak illő eltemetése, a hagyományok betartása. A temető is a Chevra tulajdona. Az egylet felügyel a szertartások ősi és pontos betartására, működését a Sulchan Aruh szabályozza (középkori törvénytár). Chevra nélkül igazi zsidóközösség nem működik. Tagjai ünnepélyes fogadalmat tesznek a rituális szabályok betartására. Tevékenységüket a Chevra-könyvben rögzítik. A miskolci zsidótemető első bejáratát az Avas tetején, a város felől a Ruzsin-oldalon nyitották meg (ma Hidegh-sor), mivel a feljárás, a temető megközelítése csak innen lehetséges. A bejáratot az alsó rész közepére tették és a bejárat mellett építették fel a szertartási épületet. 1945-ig a házaktól temették a halottakat és csak nagyon ritka esetben használták a temetői szertartási épületet. A temető kerítésének megújítása alkalmával, 1987-ben bontották le az épület maradványait. Ekkor szüntették meg a Ruzsin-oldalon a Hidegh-sori bejáratot is. Az alsó bejárat mellett még két bejáratot nyitottak, egyiket a keleti oldalon, ahol felépült az őr háza, valamint a déli oldalon (a mai avasi feljáróút mellett), s ez lett a temető főbejárata. Jelenleg mind a két bejáratot használják. Az őrház melletti bejáratot csengővel látták el, itt vannak elhelyezve a rituális kellékek, a KIJOR (kézmosótál, törülköző, vízmerő-edény). Temetés alkalmával a déli oldali főbejáratot nyitják ki és a halottat ezen a kapun viszik be a sírhoz. A menetet a gyászolók kísérik, melyet a rabbival együtt a kántor vezet. Útközben többször megállnak és imát mondanak. A gyászoló menetben külön csoportot alkotnak a férfiak és külön a nők. A temetési