Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi zsidótemető „Bész Hachájim" (Az Élet háza) (Barna István)

Ebben nagy szerepe volt annak a miskolci zsidóiskolának (chédernek), amit 1738-ban alapítottak és a hitközség pénzén tartottak fenn. Itt kezdetben a melamed (tanító) héber nyelven oktatott. II. József rendeletére (1783) Miskolcon a következő évben megalakult a zsidó nemzeti iskola. Első tanítója Fürst Israel Lewin volt. 1826-ban vezették be a magyar nyelvű tanítást. A 19. század második felétől a város zsidósága jelentős szerepet vállal az iparosodásban. A tetemesebb tőkével rendelkező hitközségi tagok szívesen tesznek adományokat Miskolc és környéke zsidóságának szellemi és testi épülését szolgáló intézmények létesítésére és fenntartására. Példaként említhető Bródy Farkas, aki 1770-ben született Miskolcon. Tórát (vallásismereti alapiskola) alapított, nagyobb összeget hagyott a Kazinczy utcai zsinagóga építésére, így „vagyonának több, mint kétharmadát a hitközségnek adományozta kulturális és jótékonysági célokra."

4 A keresztény kórházak és betegápoló egyesületek fenntartását adományaival támogatta. A kapitalizálódó város igényelte a kereskedelemben jártas szakembereket. Ez a szükséglet hívta életre a Strausz Móric által alapított kereskedelmi iskolát 1848-ban, amely két évfolyamos volt. A korabeli leírás szerint: „Ekkor a zsidók valósággal mono-' polizálták a kereskedelmet és ahogy gyarapodtak, úgy nőtt a város jelentősége, mely lassan egy egész országrésznek kereskedelmi gócpontjává fejlődött".

5 Ipartörténeti kuriózum az 1833-ban alakult iparosegyesület, amely 1836-ban céhhé szerveződött. (Alapszabályukat 1848-ban megerősítik a felsőbb hatóságok is.

6

) 1864-ben a zsidó céh „izraelita ipartársulat"-tá alakult át. A zsidóságnak nagy része volt abban, hogy Miskolc ipari és kereskedelmi várossá fejlődött. Érdemüket 1861. áprilisban keltezett átiratban a város tanácsa megköszöni és elismeri: „Örömmel ragadja meg Miskolc város képviseleti bizottmánya most is az alkalmat kimutathatni rokonszenvét azon felekezet iránt, mely hazánk, városunk örömeiben és balsorsában a közös nyomatás ideje alatt velünk együtt érzett és együtt szenvedett."

7 A gazdasági életben prosperáló, de az emancipációs törekvések által már megérintett miskolci zsidóságot földrengésszerű megrázkódtatás érte a Kazinczy utcai zsinagóga neológ szemléletű berendezése miatt. A többségében ortodox szemléletet valló, csehmorva-lengyel hagyományokon nevelkedett zsidóság elutasította a Förster-féle neológ templomkoncepciót, amely orgonát építtetett és a bimáí (tóraolvasó asztalt) a templom keleti végébe, a frigyszekrény elé helyezte. A hagyományokhoz ragaszkodók elérték azt, hogy 1864-ben Felsőmagyarország nagytekintélyű ortodox rabbijai Sátoraljaújhelyen gyűlést hívjanak össze. Itt éberemmel (átokkal) súlytották a miskolci rabbiságot és a hitközség vezetőit. Eredményeként a zsinagógából kikerült az orgona (eladták az emődi reformárusoknak), majd a padsorokat megbontva a tóraolvasó asztalt a zsinagóga centrumában helyezték el. A hitközségen belüli viszály eredményezte azt az ultraortodox irányzatot, amely 1875-ben autonóm szefárd hitközség (imaegyesület) és rabbiság megalakulásához vezetett. Zsinagógájuk az egykori Gordonban (egykor volt Kölcsey utcában) állott, az imaház közvetlen közelében rituális fürdő (mikve), baromfivágoda, tanház - és az összes vallási igényt kielégítő egyéb intézmény - működött.