Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Idegenforgalom, látvány, vendégvárás-vendégjárás az Avason (Dobrossy István)
Az emlékezet megőrizte a jó hírű vendéglőket, vendéglősöket is. Tehette, hiszen számuk nem volt sok. Az „Avas-kultusz" csúcsán, a 30-40-es években is mindössze 6 vendéglő működött. A Nagyavas Csáti-során a Fábián-vendéglő, a Felsősoron a Hajduvendéglő, a Pázmány-soron Klein Ármin vendéglője, a Középső soron Leskó János, a Jézus kútjánál Zsebesi Pál és a Latabár-soron Zólyomi János vendéglője üzemelt. 44 A Fábián-vendéglő egykori épülete a kerti bokszokkal még ma is őrzi a Bortanya mellett a fél évszázaddal ezelőtti népszerű és forgalmas vendéglátóhely nyomait. Az Erzsébet térről az avasi feljáró tövében ez volt a legkönnyebben megközelíthető „hivatásos" ebédlő és borozó. A visszaemlékezéseken túl egyetlen szöveges reklámot ismerünk, amely szerint „Kellemes szórakozást nyújt az Avas legmegközelíthetőbb helyén Fábián Ferenc vendéglője az Erzsébet térrel szemben. Olcsó étkezés - jégbe hűtött italokkal." A Nagyavas 586. szám alatt működött az 1920-as években a Potenga-vendéglő. Potenga Ferenc közismert miskolci építész volt, az üzletet felesége vezette. Tőlük vásárolta meg Leskó János, s itt nyitotta meg 1935. február 9-én a „Tiroli" vendéglőt. Feljárata a Toronyalja utcáról volt. A környéken lakók emlékezetében azért maradt meg a neve, mert a 10-es honvédokhoz hasonlóan legendás 65-ösök itt alakították meg asztaltársaságukat, s a második világháború kitöréséig rendszeresen itt tartották összejöveteleiket. 45 Az avasi vendéglősök között kedvelt elnevezés volt a Tátra. 1934 után, amikor felavatták az első kilátót, úgy invitálták ide a vendégeket, hogy jól látható a Tátra. Tiszta időben valóban el lehetett látni, de ha nem, a vendéglőre mutattak, amely hasonlóan ezt a nevet viselte. A Tátra tulajdonosa 1914-1936 között Klein Ármin volt, de pl. 1921-ben a cégtáblára felkerült Pintér K. és Társa neve. 46 Az avasi szezont mindig május 1-én kezdték, akkortól szóltak a szezonbérletek. A Latabár-soron levő vendéglőt az 1930-as évek közepétől az 1949-es államosításáig Verebélyi Zoltán bérelte. A teraszos, kerthelyiséggel ellátott mulatóhely nagyon népszerű volt, s elsősorban konyhája tette azzá. A bérlő eredetileg hajószakács volt, s itt is megtartotta, megkedveltette a különlegességeket. A Latabár-sor 388. szám alatt hirdette vendéglőjét századunk első harmadától Zólyomi József . A háborús években az Ipartestület, majd a vendéglátás államosítása után a Miskolci Vendéglátó Vállalat irányítása alá került. 1956-ban, mint a DVTK jeles és közismert labdarúgója, Dobó Zoltán vette bérbe, ő adta a Gól-vendéglő nevet is, s forgalmát joggal alapozhatta a sportág, a csapat és saját maga népszerűségére. A vendéglőnek nyári kerthelyisége is volt, s mint az Avason több pincében, itt is megtalálhatók voltak a többnapos törzsvendégek, akik néha egy-egy hetet is eltöltöttek a vendéglő szállóvendégeként. Ismereteink szerint rövid működés után, 1959-1960 környékén már meg is szűnt. Az Avas-Felsősoron éttermek már nem voltak, jobbára csak pinceborozók, valamennyi családi alapon, családi vállalkozásként működött. Amikor 1934-ben a kilátót megnyitották, fontos volt, hogy valamilyen presszóhelyiséget tudjanak benne kialakítani. (Ez a kitétel vagy előírás megfogalmazódott a Rácz György- hagyatékban, ill. végrendeletben is. ő volt az, aki - számos más mellett - igen jelentős összeget hagyott egy, a nevét viselő kilátó elkészítésére. Az 1906-os eseményekre emlékezve ennek ellenére lett Rákóczi-kilátó a neve.) A visszaemlékezések szerint az államosításig, egy jó évtizeden keresztül működött itt vendéglátóegység. Kendelényi Béla városi alkalmazott, majd 1939-tól felesége bérelte a várostól és működtette. Szeszes italok és üdítők mellett hideg ételeket, „turistaellátást" biztosítottak. Egy belső, kifli alakú térben 6-7 asztal szolgált a
