Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)
fcc,7 «Vj^VlT^ ILI;,", » '«VI*- ««" >KVÍWJ<», ( ( ^ rof* < «: fU^UU. 6. &é/?. A/óm Ferenc levele Leszih Andornak szűkebb baráti kör, majd általában a Korona-szálló éttermének nyugati, nagy páholyában folyik tovább a beszélgetés hajnalig. Gyakran szerepel a programban az avasi pincézés is. (6. kép) A Móra-imádatot nemcsak a személyes barátok (Leszih Andor - a múzeum igazgatója, Marjalaki Kiss Lajos - történész-tanár, Tauszig Mária - tanárnő, Sassy Csaba 50 , Bank Sándor - a Lévay Egyesület elnöke) emelik szinte kultikus magasságokba, hanem a miskolci polgárság is kifejezésre juttatja az író iránti szeretetét és nagyrabecsülését. „A népszerű írót a város mindig nagy szeretettel fogadta - írja Viga Gyula -, kedvelői körülrajongták, a város irodalombarátai kézről-kézre adták, s egymást érték meghívásai a gazdag polgárok ebédjeire, rendezvényeire." 51 Az egykorú visszaemlékezések és hírlapi tudósítások szerint a Móra-szereplések mindig óriási közönségsikert aratnak, teltházasak (ami irodalmi estek esetében meglehetősen szokatlan Miskolcon). A Reggeli Hírlap például így számol be az 1926. nov. 13-án, a Gazdakörben tartott Móra-előadásról: „Móra Ferenc író csevegése zárta le a hangulatos estélyt. Az a közvetlen, önmagából jövő, kedves humor, ami végigcsillog Móra Ferenc írásain, egy percre sem hagyja el az előadót sem. (...) Érthető volt, ha a közönség nem akarta elengedni és akárhogy is próbálkozott, újabb és újabb históriákat kellett előszednie az ő kifogyhatatlan gazdag tárházából." 52 Nem véletlen tehát, hogy Móra mindig szívesen ül fel a Miskolcra tartó vonatra. Már 1916 januárjában ezt írja egy Leszih Andornak címzett levelében: „Kedves jó pajtásom, a kire, bár mily keveset szólunk egymáshoz, mindig meleg szeretettel gondolok, valahányszor a Miskolc szót látom, vagy hallom (...) Aztán te mit szólnál ahhoz, ha egyszer betoppannék hozzád? (...) nagyon szeretnék még egyszer Miskolc körül csavarogni." 53 Egy 1926ban keletkezett interjúban pedig így nyilatkozik: „Miskolcra nem vendégszerepelni jö-