Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

látni, minden bizonnyal az időjárás függvénye. Kazinczynak mindenesetre nem sikerült ez a kísérlet: „Miskolcról Zsolcáig egy három fertályig tartó töltés van, a Sajó miatt, mely magában ugyan nem nagy víz, de mikor a hegyekben a hó olvad, vagy zápor esik, szélesen kiont. Erről most tisztán láttam a Kárpátot, melyre az Avasról oly hasztalanul kandikáltam, mert közötte és Miskolc közt semmi magas hegy nincsen."

21 A Tátra-problémát Sassy Csaba a szokásos humoros-szatirikus módon oldja meg: „Az avasi kilátótoronyban 10 fillér belépődíjat szednénk azzal az indoklással, hogy innen szabadszemmel látható a Tátra. Aki feljönne, annak megmutatnánk a Tátra-vendéglőt, ami az avasi alsósoron van és tényleg szabadszemmel is látható."

22 Az új, modern vonalú, szocialista városjelképpé váló presszó-adótorony-kilátó is megihlet néhány poétát: Az Avas tetején egyetlen sudaras szökkenés, merészen feltörő ív: vasbeton ujjongás a régi, leégett fatorony helyén (...) (Gergely Mihály: Miskolci anziksz. Kilátó) Aki fülel, a távolt hallja Az Avason kiáltani; a leadó köré csavarva hangok kékes spiráljai. (Simon István: Miskolc. Ballá Demeter képeihez) Ezeket az avasi „idilleket", a hangulatköltészet bensőséges darabjait elégikus meditációk egészítik ki. A szemlélődő rezignáció, a merengő emlékezés - talán éppen a temetők közelsége miatt - az Avas-versek jellegadó sajátosságának tekinthető. Sötét lombok alatt ülök S andalogva gondolkozom (...) Fejem fölött rezzen a lomb, Onkénytelen föltekintek: - Nem messze van a temető, Talán bizony a szellemek? (O. Papik Sándor: Az Avason) Az avasi táj lírai rajzát felváltja az elmúlás motívumköre. Az Avas-verseket talán éppen a halál gondolatával való szembesülés emeli ki a hagyományos dalköltészet rutinszerű, sablonos keretei közül. „Mennyi nóta... Mennyi asszony... Mennyi duhaj, víg tavaszom Fűződik hozzád Avas, S melegít majd akkor is, ha Fejemen a tél havaz. Mostan nem a tivornyáid, Nem a borod szeretem...