Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

ritkábban kószáltak a Bükk rengetegeiben: itt volt kéznél az öreg Avas, benne a jó bor, oldalán az árnyas fák, friss levegő, tetejéről szép kilátás (.. ,)"

7 Az Avas tehát társadalmilag is jelentős szereppel bír. Ez a földrajzi dominancia és társadalmi szerep magyarázza, hogy Miskolc szimbólumává válik. Az irodalmi művek jelentős része éppen az Avas jelkép-funkciója által kínált lehetőségeket kívánja kihasználni, azaz Miskolc-élményét az Avas-motívum középpontba állításával látja megjeleníthetőnek. A városról szóló vallomásoknak szinte állandó kelléke a „vén hegy", hiszen a literátorok számára az Avas testesíti meg a miskolci szellemiséget (ezt a pontosan meghatározhatatlan, de mindenki által érzett karakterfogalmat). Szabó Lőrinc gyermekkori emlékfragmentumai között két motívum jelenti Miskolcot: az első a vasút (hiszen a költő vasutascsaládban nevelkedik, és miskolci otthonuk is közel esik a vasúthoz), a második az Avas. „Emlékszem az Avasra és nagy salakhegyre valahol a vasútnál." - írja egy visszaemlékezésében.

8 Az Avas-motívum a Tücsökzene lírai emlékképei között is megjelenik: Miskolcon többször laktunk. De alig emlékszem rá... Tűzijáték vakít: avasi ünnep? (Miskolc) Amit a gyermek Szabó Lőrinc még csak ösztönösen érez meg, azt az életére visszatekintő költő tudatosan végiggondolja, és felismeri: Miskolc atmoszférája, jellege leginkább az Avasban nyilatkozik meg. „Az Avas! Az Avas! (...) A városnak éppúgy nevezetessége, éppúgy emblémája ez a dombocskányi, jókedvű hegyóriás, mint ahogy jelképe a nemegyszer bajba jutott, meghökkent ravaszságnak, a tűnődő huncutságnak a béka, mely tudvalevőleg a miskolci kocsonyában pislog. Az Avas az Miskolcnak, ami Debrecennek a Nagyerdő, vagy ami Párizsnak az Eiffel-torony."

9 A város „egyéniségét" Szabó Zoltán is az Avasban fedezi föl: „hiába kutattam a város lelkét, a város csak sokféleképpen válaszolt. Ha lelket kérdeztem, fogalommal felelt, ha szellemet, könyvkereskedéssel, ha egyéniséget, az Avassal."

10 Az Avas - mint városszimbólum - sajátos politikai, de még inkább valamiféle szemléleti-ideológiai tartalmat is hordoz. Ez az eszmerendszer nagyon jól rekonstruálható például a századforduló és századelő miskolci irodalmának öndefinícióiból, reprezentatív ars poeticáiból. A miskolci írók irodalomszemléletének kulcskategóriája: a hagyományőrző konzervativizmus. Az én múzsám nem a nagyvárosoknak Kábító, fülledt légkörében él, Nem jár zsúrokra és lóversenyekre S csiklandozó témáról nem beszél. Szeczessziós, feltűnő frizurába Nem göndöríti éjsötét haját S egészségtől pirosló tiszta arcza Krémet, rizsport, illatszert sose lát. (Miskolczi Simon János: Az én múzsám) Ez a művészi és emberi hitvallás a természetes egyszerűség Petőfi-féle költői programját követi. Feltűnő, hogy a vers világképe (de nem művészi színvonala!) mennyire emlékeztet A természet vadvirága című Petőfi-költeményre. Ez a program azonban a századforduló idején már végképp korszerűtlennek, anakronisztikusnak, kiüresedettnek látszik, s a