Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas ábrázolása a hazai tájfestés tükrében (Goda Gertrúd)

13. kép. Wieszt József: Miskolci Avas-templom, 1983 Korunk az attributumszerû tájábrázolásról lemondott, de az Avas látványa mégis megihleti az itt élő és dolgozó művésztanárokat, az idelátogató festőket és külföldi alkotókat. Anélkül, hogy valamennyi művet számba vehetnők; essék szó néhány - a közelmúltban született - jellemző avasi tájképről: Ficzere László, aki elsősorban a munkaábrázolást tartotta maga számára kötelezőnek 1959-ben az Avast a Papszer támfalépítésének idején örökítette meg. Reinechker János, Csabai Kálmán a keleti kertvárost akvarellezte gyakran. Papp Lászlótól egy kora tavaszi hangulatú festményét őriz a múzeum, az ún. Bársony-ház felől. A formagazdag régi épületek és a Szinva-Avas mindenkor lenyűgöző együttese több festői feldolgozásban is ismert.

25 Korkos Jenő történelmi tablójához, a „II. Rákóczi Ferenc fejedelem Miskolcon" című képéhez

26 a leginkább felismerhető helyszínt az Avasi templom környezetét választotta ki (11. kép). Bár a felvonulást egy elképzelt térségre helyezte, az mégis a mű gondolati tartalmára előnyösen hat. Mazsaroff Miklós egy teljesen új nézőpontból, dél felől, a panelházakkal koronázott hegy látványából tudott képet alkotni

27 úgy, hogy a városnyi lakótelep mint humánus környezet jelenjék meg (12. kép). Az élet kihívásainak is eleget tevő Avas megörökítésével párhuzamosan mindig születtek és születnek ma is a szép emlékeket felelevenítő, romantikus hangvételű grafikák. Lenkey Zoltánnak a tornyok ritmusára épített munkája, vagy Wieszt József látványrealizmusa

28 a boldog gyermekkorra emlékeztetnek (13. kép). A templom sötét zsindelyét