Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi pincék, borházak és barlanglakások (Olajos Csaba)

A pincéknek a város életében betöltött szerepét szemléletesen és esetenként humorosan mutatják be a Szerencsi Vármúzeumban őrzött képeslapok. A „Miskolc, Avasi részlet" címet viselő képet ad az avasi kilátó környékének hangulatáról, kertészeti kialakításáról, valamint az Avas és a város kapcsolatáról. Egy másik, hasonló című a Petőfi sor hangulatát vetíti elénk a középpontjában a Rácz sor 370 épülettel. Az 1901-ben kiadott „Üdvözlet Miskolcról" c. képeslap versben erősíti meg Szendrei megállapítását. Ábrázolja ezen túl az avasi templomot a toronnyal, és a pincesor egy részletét, beépítési jellegét. A képről következtetni lehet az anyaghasználatra (zsindelyfedés, zsúpfedés), valamint a tetőformákra (oromfalas, csonkakontyos, és kisfüstlukas tető) is. Hasonlóképpen, de humorosan mutatja be a „Hazafelé az Avasról" c. képeslap a pincesort az előtte folyó vidám társasági élettel, utalva arra, hogy a polgárok a pincesorról hazafelé milyennek látják az Erzsébet teret. A „Miskolc. Borospincék az Avason" c. képeslap viszont egy a századforduló környékén épült, és ma is az Avas Felső sor 440. alatt meglévő épületet ábrázol. A borház toronyszerű részét azóta lebontották. (1. kép.) Az avasi pincék nagy része 3-400 évesnél idősebb, de 200 évesnél fiatalabb alig található közöttük. Miskolc város jegyzőkönyveiből az derül ki, hogy 1569-től hosszú ideig alig ástak itt új pincét. A város új pincék ásását döntően a Bedeghvölgy és Tetemvár területén engedélyezett. A rendelkezésemre álló 1720 körüli, illetőleg 1779-es pincenyilvántartás alapján feltételezhető, hogy a 18. sz. második felében volt jelentős pincelukásás a területen. Ekkor kb.: 70 pincével bővült az Avas pincéinek száma. Első adatok az Avasi pincékről - e kötet Gyulai É.-Tóth P. tanulmánya szerint 1516-ból, majd 1562-ből származnak. „Az egri káptalan 1562. ápr. 29-én kelt oklevelében bizonyítja, hogy Thamási Egri János Miskolc mellett lévő négy darab szőlőjét, két darab szántóföldjét és Miskolc város szőlőhegyén, a Szent György hegyen lévő három pincéjét eladja Máthé Benedeknek. ...Ez a három pince az Avas keleti kiszögellésén, a mostani kilátótorony helyén álló, egykori Szent György kápolnához felvivő völgyben, a mai nevén Mélyvölgyben volt." Itt vannak ma is legsűrűbben a pincék. „Tudjuk, hogy városunk legfőbb termelési ága volt mindig a bor. Lakosaink tehát mindig a szőllőiket féltették legjobban. 1780-ban II. József trónralépésének évében történt népszámlálás alkalmából látjuk, hogy Miskolcz 13 ezer lakosával legnagyobb városaink között foglal helyet... Ugyanezen összeírásból tudjuk meg, hogv a várost környező dombokon 1424 borház állót..."

2 A városban lévő 1400-1500 közötti borházból döntő többség, 800-900 található az Avason. Ezt a nagy számot indokolta az a tény, hogy nemcsak a város környékén, területén termelt borokat, hanem messzibb tájak borát is itt tárolták, mert fekvésük, klímájuk ideális volt. A pincék jelentős része észak felé néz, így kevésbé van kitéve a napsütés melegítő hatásának. A pincék hőmérsékletére így télen-nyáron a 6-12 °C a jellemző. Annak érdekében, hogy korrekten lehessen értelmezni, értékelni az avasi pincék, borházak, és barlanglakások helyzetét, elsődleges feladat az avasi pincesorok egyértelmű lehatárolása. A rendelkezésre álló térképek, földkönyvek alapján a terület lehatárolása az 1817-ben készült Domby-féle térkép, és a hozzá tartozó földkönyv, valamint a mostani állapotot bemutató térkép alapján történhet.