Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)
A pince állandó értéknek számított, amit szívesen vásároltak a szőlőbirtokosok, a borkereskedők, a vidékiek, de tőkemegtartó ereje folytán a vagyonos nemesek (Dőry-, Szepessy-, Fay-család stb.) halmoztak fel elsősorban az Avason. Miskolc 18. századi társadalmi és gazdasági életében a lakosság döntő többsége a saját vagy taxás fundusán kívül csak pinceingatlannal (erre az állapotra, vagyoni helyzetképre utalnak a század folyamán gyakorta készült kémény- és pinceösszeírások, amire példákat az alábbiakban látni is fogunk), vagy pincével és szőlővel bírt. így a lakosság számának növekedése folytán előállott pincehiány eredményezi az „Új fogás Pinczék" sűrűsödő igénybejelentéseit. A hiány orvoslása, persze, együttjárt az új pincetulajdonosok összeírásaival is. A társadalmi igény e folyamatának igazolására álljon itt újabb három Conscriptio Cellariorum Neo-excavatorum (új fogás pincék összeírása) az 1770-es évek elejéről, az úrbérrendezést követően. Egy 1771 októberi összeírás 2 *, mely az új fogás pincéket veszi számba, a celláriumok terjeszkedési irányaira hívja fel az akkori miskolci lakosság és a most ez irányban kutatók figyelmét. Ekkorra ^pincéktől lyuggatott Avas Hegyen már csak az elhagyott kőlyukakat - az összeírás kifejezésével élve, „Puszta Pinczé"-ket - tudták az új igénylők befogni, hogy szőlőtermésüknek vagy kereskedésre szánt boraiknak tárolási lehetőséget biztosítsanak. A kvantitatív vizsgálódás is azt támasztja alá, hogy míg az Avason egyre kevesebb új fogás pince jelenik meg, addig másutt (régi és újabb pincés helyeken) növekszik az új celláriumok száma. 1771-ben a324 cellárium neo-excavatorum-nak 21,91%-a (71) terjedt ki az Avas Hegyre: Angyal Völgy 8, Hóhér bástya 10, A' Temető felett 30, A Kis pipis domb felett 13, Avas fark 3 és Avas oldal 7 új fogás pincéjével. A többi 253 új pincetulajdonos mind más és más pincesoron talált kedvére való bortároló ingatlanra: In Fundo Farkasiano 3, a Kő poroson 42, a Bedeg völgyben („nap nyugot felől 26, dél felől való részén 10 és a Taxner földjén 16") összesen 52, a Bábonyi-bércz verő oldalán 33, magán a Bábonyi-bérczen 13 és a Tetem-várban (az alsó soron 11, a középsőn 47, a felsőn 52) összesen 110 új fogás pincével. Két 1773. évi összeírásban 23 is az áll, hogy „Miskolcz Várossá Határjában", a Dominalis Pinczék terjeszkedési iránya ugyancsak az Avas Hegyen kívülre tevődött át: Bábonyi bértzen 12, ugyanott a Verő oldalon 31, a Kő Poroson 43, a Tetem Várban („Alsó Sor 9, Második Sor 61, Harmadik Sor Város fele 65) összesen 135, a Bedegh Völgy oldalon 22, annak a Déli oldalán 20 és ugyanott a Taxner Földön 20, vagyis summa summarum, 283 új fogás pincével. Nem haszontalan dolog, ha a tanulmány vége felé, leereszkedve az Avas Hegyről egy „bekezdésnyi" sétát teszünk a 18. század végi miskolci utcákon, ahol megismerkedünk a városlakó pincetulajdonosokkal. A többirányú {egy-egy utcában lakó pincetulajdonosok számának, foglalkozásának, társadalmi és vagyoni helyzetének stb.) vizsgálódás kétféle típusú összeírás alapján jól elvégezhető. Egyrészt a pincék jellegének vagy állapotának (taxás, dominalis, régi, új, fogás, puszta, házas, ház nélküli, kőlyuk, extraneusé, intraneusé, nemesé vagy pincesorok szerinti stb.) elsődleges szempontú papírra vetése mellett utcákra lebontva is megjelennek a pincetulajdonosok. Erre az összeírástípusra kiváló példa a régi taxás miskolci pincéknek egy datálás nélküli (sine dato), a század második felében készült lajstroma 30 , ahol az utcák feltüntetése alatt megtaláljuk a pincés gazdákat. A kimutatott 482 régi taxás cellárium gazdája vagy haszonélvezője 21 miskolci utcának volt akkor a lakója. (Az utcák utáni első szám a pincetulajdonos lakókat, míg a második azokból a nemes származásúakat jelöli. ) Az összeírás sorrendjében: Nagy Hunyad (37-13), Kis Hunyad (28-6), Kis Arnót (6-1), Ujj Sor (29-6), Derék Uttza
