Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)
Borsy úr molnárját és a malmában serénykedő molnár legényét, a kerülőt és két csizmadiát is. A Felső sor Régi Pinczéi (125) régi gazdáinál ott találkozunk az Öreg Szikszai Prédikátorral, szabóval, csizmadiával, vargával, gombkötővel, uraság és asszonyság vincellérjeivel, de itt van a „Váras Pinczéje az Sturmanyé féle", majd különállóan is a Váras Pinczéje", s Zontágh úr mellett egy olyan pincés hely, ahová „Barátok járnak belé". A. Közép Sorban, az Jésus kúttya felett (96) a Bükk, a Szepessi, a Melczer, a Marjássi nemesi família nem egy celláriuma került fel a listára egy-egy kerékgyártó, gombkötő, vincellér vagy csabai, papi extraneus társaságában. Végül az összeírást s egyben az avasi pincés dűlők sorát a Váras Korcsmájánál lévő Alsó Sor 8 pincéje zárja. Külön készültek conscriptiók „Miskolcz Várossá Taxas Pinczéinek és Fundussainak Árendájának specificatiójá"-ról (részletezéséről). A levéltárunkban megmaradtak közül az 1740. november 18-ai (8. kép) és az 1742. május 25-ei keltezésűeket emeltük ki. 23 Mindkét esetben „Annalis (évenkénti Taxája az Pinczéknek indiscriminatim (megkülönböztetés nélkül) Den. 24. " volt. A 140, ill. 144 miskolci taxás pincéből 111, ill. 110 ilyen jogú cellárium az Avas úgymond pincehálózatában volt, ami az össz taxás pincék 79,28%át, ill. 76,39%-át jelentette. 24 Vagyis a Bábonyi bérczen „az régi pinczéknek alsó sorában" (2-2) és ugyanitt az „Ujj fogás sorban" (27-32) lévőkön kívül valamennyi taxás „kőlyukat" az összeíróknak az Avas Hegyen kellett lajstromba venni. így a Szőllők alatt az Angyal Völgyön (2-2), a Hóhér Bástyán (9-11), az Avas Hegyen a legfelsőbb soron (49-49), az Avas vége felé az felső sorban, avagy a' Kenyér Mezeje felett (27-27), az Alsóbb sorban (12-9), Az 3 íhk , avagy leg alsóbb sorban (2-2), a Gyöngy virág Uttza felett (l-l, de a „többi Pinczék mind öszve omlottanak") és a Kiss Kövecses Pinczék (9-9) között. Nem feladatunk - bár együtt készült aienti kimutatásokkal és igen tanulságos a város taxás fundusainak összeírását ismertetni. ízelítőként és a további kutatásokra sarkallás gyanánt említjük meg, hogy a házak és fundusok felsorolásában ott rejtőzik a Görög Compania, a Zsidó Compama, a Szabó Czéh, a Fülemüle Takács, a Hóhér háza, vagy az Ádám Zsidó bóltya, Görög Márton bóltya, Pál Deák bóltya és háza is. A 18. század második felében a miskolci taxás pincék és a bérelt (pactált) funduson avagy házban a lakók számának és az uradalom felé irányuló költségeinek szemléletes bemutatása végett táblázatba foglaltuk Miskolczy Mihael nótárius hasonló célzattal, 1789. március 5-én kelt iratának számításait. 23 (Lásd a 2. táblázatot!) A táblázatban foglaltakhoz egyetlen megjegyzésünk lenne. 1755-től „Miskolcz Várossá esztendőnként 1500 R. frt.-okat titulo (címén) Census Dominalis. szokott fizetni, egyébb jobbágyi adózásokat az Tekintetes Uraságnak nem tészen, és ez előtt sem tett." így szól a kilenc kérdésre adott feleletek második válasza 1770-ből. Következésképpen, a felemelt (2202 R. frt. 27 Xr.) Census Dominalist a Mária Terézia-féle úrbérrendezés lezárását követően rendelte el a kamara. Sajnos, e felemelt és a lakosságra hárított összeg jobbára a pincetulajdonosokat terhelte. A táblázatból világosan kitetszik, hogy a taxás cellárium gazdák számának növekedése nem vonta maga után a költségek csökkenését, mint ahogy ez tapasztalható a lakossági summa fokozatos - bár kismérvű - csökkenésében. Egy bekezdés erejéig itt van módunk kitérni a nagyobb szőlőbirtokkal és több pincével rendelkezőkre (szinte kivétel nélkül „Uramék" és „Aszszonyomék", vagyis nemes emberek), akiknek már vincellérjei (vinicator - lat., vinczlér - korabeli magy.) rendezik és szervezik a szőlőművelés és a megtermelt borok pincebeli tárolásának ügyesbajos dolgait. Lássuk hát, két korabeli „Nomina Vinitorum" fejléccel ellátott irat 2 ' 1 segít-
