Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)
„...Egyébként a bort, miután hordócskákba töltötték, nem helyezik el rögtön pincékbe, hanem kis házakban őrzik, melyeket egyenesen erre a célra szántak. A polgárok borháznak nevezik, gerendákból épültek és ezt a vidék szokása szerint befedik és mindenfelől besározzák, hogy a tél hidegének beálltával kár ne essék a borokban. Az ilyen helyeken addig őrzik a borokat, míg a téli időszak tart. Tavaszra fordulva az idő, pincékbe szállítják, különösen Mátyás nap körül, mikor a melegebb időjárás már nem engedi, hogy továbbra is ezekben a házikókban tartsák. Ennek az őrzi módnak az az oka, hogy pincéik a kelleténél melegebbek." „...Mikor tehát valaki le akarja a bort venni a seprűről, azt pincébe szállíthatja. Itt ugyanis gyorsabban megtisztul és korábban megérik. Viszont ezek a meleg pincék a bor tartósságának nem megfelelőek. A bor természete ugyanis hideg pincét kíván: ilyenek készítését sürgetik a szakértők is..." A század közepe felé, 1740-ben Miskolcz Várossá Territóriumán asattatott Pinczéknek egy újabb Conscriptiója maradt ránk. 22 Ekkor az összeírt miskolci celláriumok száma 911, „mellyektül Singillatim Denar. 34 Perceptor Oláh Gyöngyössi János úr incassalni (behajtani) tartozik". „Az Bábonyi bérczen lévő újj fogás" 73, ugyanitt a „Régi Pinczék" 126, a „Tetem Vár" 33 és a Kő poros" 12 (összesen 275) celláriuma mellett 1740-re a miskolci pincehálózat 69,81%-a (636) az Avas Hegyen koncentrálódott. Csak az Angyal völgyön, mely nevében a „Papszer uttza és Templom felett lévő Hegynek oldalában excavaltatott (felfogott) Pinczék"-et fogta össze, 308pincét regisztráltak. Itt egymás szomszédságában 5 pincéje volt Dőriné Asszonyságnak „az szőllők alatt", 4 ugyancsak a Nemzetes (Nztés) Asszonyságnak „egymás mellett", 3 Tekintetes (T.) Szepessi János, Nagyságos Sisári Gábor és újfent T. SzepessiJános uraknak, 2 pedig Nyirő Mártonnak, Soós Gergelynek, Kelemen „Csabai Vámos"-nak, Szálai Ferencz úrnak, Hodánénak, Dőriné Asszony taxásának, a Parochiának, Varga Mihállynak „Piattz Uttzából", T. Nztés Bükk András „V. Ispán"-nak, Szatthmári Sigmondnak, Nagy Jánosnak, Nztés Szirmainé Asszonyomnak, Ivó és Komjáti plnczéje Nztés Dőriné Asszonyomnak, György „Palyinka Korcsmáros"-nak, Nagy Péteré „az felsővel", Jósvai Mihálynak, Nztés Dőriné Asszonyomnak, Aszalai Ferencz és Nztés Óvári István uraknak, Sárkány Mihállynak, Nztés Melczerné Asszonyomnak, Tiszteletes Pater Paulinus uraiméknak, Szepessi István urnák, Borbélly Mihálynak, Bóldisár Ferencz urnák és Szatthmári Andrásnak, mint avasi pincegazdáknak. A többiek egy cellariumot tudhattak magukénak, akik között érdemes megemlíteni ifj. Görög Tódort, aki Balajti Mójses „pinczéjét bírta" vagy Görög Rósát, aki Kassai János úr „pinczéjét bírta", bár egy bánhorváti lakosú gazda mellett Görög Rósának önálló celláriuma is volt, Zsidó Istvánnét vagy T. Márjássi László úr pincéjét, amit 1740-ben egy „Zsidó bírt árendában", Nztés Sisári Gábor úr pincéjét Görög Derhcsó bírta, itt volt a Váras saját és taxás pincéje is. Több csizmadia, gombkötő, korcsmáros, mészáros van a listán, az extraneusok között pedig a már említett bánhorváti Szabó János mellett a mindszentiek, az ecsegiek, a tállyaiak, a vattaiak, a szirmaiak, az ónodiak, a zsolcaiak, a gesztelyiek, a „Harmathajti"-ak és a varbóiak képviseletében is voltak avasi pincés gazdák. Az Avas Hegy pincéi sorában a teljességre törő 1740. évi conscriptio felvonultatja még az Avas fark 49 celláriumát, ahol a gazdák lajstromában helyet kap Borsy úr malmának kovácsa vagy Szepessi János és György vincellérjei, sőt Varga István ködvágó is. Az Avas oldalon az Felső sorban lévő újj Fogás 50 pincéjéből egy már „le szakadt", egynek az ásását pedig még nem fejezték be. Az újdonsült pincetulajdonosok között találjuk
