Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)

6. kép. A helyi bodnár céh ón kannájának vésete - 1843. (Herman O. Múzeum Tört. Gyűjt.) használt ón edényein is megjelentek a szőlő- és borkultúra szimbólumai : szőlőfürt, szőlőlevél, hordó, puttony, borospoharak és -kancsók stb. (6. kép.) A fentiekben a város 18. századi egyik fő (a kézműipar mellett) gazdasági tevékenységét - a hétköznapokban is fontosnak tartott - jelképein át próbáltuk érzékeltetni. A dolgozatnak nem feladata a miskolci szőlőhegyek, pincék és a helyi borokkal történő kereskedés első okleveles említéseinek felkutatása, e tevékenységgel kapcsolatos más, 18. század előtti levéltári dokumentumok megemlítése, de mindezek ellenére - pusztán felsorolásszerűen - a leírtak továbbgondolása és kiegészítése reményében jegyzünk meg néhány további adatot a leírtak alátámasztásaként. A városi tisztviselők borjárandósága, a borbírák és a szőlőkerülők vagy a hegyőrök 1727-től ismert hivatalai, a pincék, a szőlők és a bor szabad adás-vétele, azok okleveles említései a 14. század közepétől a szerződéseket követő áldomásivások, a bortized rendszeres behajtása, a szőlőmunkások panaszai, a jó vincellérek kereslete, a városi jegyzőkönyvek ilyen irányú bejegyzései, a statútumok vonatkozó rendtartásai, a miskolci bor minőségének védelme, a miskolci szőlősgazdák védőszentje: Szent Lukács tisztelete, a szüret Lukács-napi (október 18.) kezdete, a védőszent szőlőt őrző kutyával pinceházak oromzatán történő gyakori megjelenítése, a barokk, copf stílusú görög kereskedőházak kapuinak nem ritkán kettős szőlőfürtös díszítése, a városról készült korabeli térképeken (1759, 1773, az első katonai felmérés) a pincék és a szőlőhegyek kiemelt részletezése, és még hosszasan sorolhatnánk - mind-mind a miskolci szőlő- és borkultúra nagy tradícióinak, 18. századi virágzásának határkövei -kis megszorítással úgy is fogalmazhatnánk -, „jelképei". Promontorium A miskolci promontóriumok, azaz szőlőhegyek a belterülettől délnyugatra (az Avas és környéke) és északnyugatra (Diósgyőr felé) feküdtek. A város dombvonulatainak nyirokszerű barna és vöröses földjeit már a korai századoktól szőlőmüvelésre és gyümölcslé