Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi református temető (Dobrossy István-Kárpáti László)

8. kép. Névjeggyel és évszámmal jelölt 19. századi sírkövek A temető régi sírkövei közül kiemelkedik egy figyelemreméltó csoport: az 182CM0 között állított síremlékek. Ezek a temető különböző helyeiről kiemeltek, s két évtizede sorakoznak egymás mellett az utakat szegélyezve. Legtöbbször csak az elhunyt monogramja van belevésve, máskor ezt kiegészíti a halálozás évszáma. Valamennyi kisméretű, semmiféle plasztikus díszítés nem található rajtuk (8. kép). Ezeknek a síremlékeknek a felállítása Apostol Pál működésének idejére esnek, megjelenésükben talán az ő személyes intencióit és puritanizmusát fedezhetjük fel. Az 1850-es években a többi miskolci temetőhöz hasonlóan megjelennek a piszkei vörös márványból készült romantikus sírjelek, némelyiken neogótikus és historizáló díszítőtagozatokkal. Ezek azok a síremlékek amelyek a temetőnek a legnagyobb, s egyben legkarakterisztikusabb együttesét képezik. Maga a kőfaragó-gyakorlat is rendkívül szép, változatos betűtípust használó felirataival és egészen sajátos jelképrendszerével tűnik ki. A leggyakrabban előforduló emblémák a szív, csillag, vagy szív, kereszt, horgony (hit, remény, szeretet) kombinációja. A lelkészek sírjain gyakran nyitott könyv, vagy pelikán, házaspárokén nyíllal átlőtt, egymásba fonódó gyűrű, fiatalok sírkövein kettétört ág, pillangó, szomorúfűz jelenik meg. A sírköveket gyakran stilizált díszvázamotívum zárja. 1930-ban „Beszélő kövek" cím alatt jelent meg egy sajtócikk a Reggeli Hírlapban.

2 Ebben olvashatjuk, hogy „ez a temető, úgy ahogy van, maga egy kortörténelmi múzeum. Nagyon sok sírkő felírását már most sem lehet kibetűzni. Mi lesz itt két-három évtized múlva? Bizony úgyszólván szemmel láthatóan semmisülnek meg eleink szerény, de tisztes