Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi egyház műkincsei (Fügedi Márta)

Az avasi egyház legrégebbi, feltételezhetően késő gótikus eredetű kelyhét „halhólyagos" kehelyként ismerjük (5. kép). A gyönyörű tárgyat már az ezredéves kiállításon is bemutatták. Az aranyozott ezüst kehely megfordított köpű alakú teste három részre tagolódik. Az elválasztó vonalakat szép kivitelű lomb- és gyümölcsfonatok adják. A három főrész gömbölyű és hosszúkás halhólyag idomokból áll. A felső karima alját gótikus csipke dísz futja körül. A felső perem alakja és kivitele azt sejteti, hogy a kehelynek hajdan fedő része is lehetett. A kehely szárát csavart oszlop adja, amely szintén halhólyagos talapzaton nyugszik. A talapzaton igen szép és finoman áttört díszítés fut körbe, tagolva annak halhólyagos karéjait. Talpának alsó karimáján bevésett nagybetűkkel írt felirat: MISKOLCZI GERGELY URAM AJÁNDÉKOZTA A MISKOLCZI TEMPLUM- 1649. BAN ISTEN TISZTELETÉNEK KISZOLGÁLTATÁSÁRA IN ANNO 1649. Felső karimáján írott betűkkel a következő újabb felirat: „Vetustate attritum novitati restitnit, Joannes Szepesi de Négyes. Ann. 1740. Ipsa feria paschatos." Ez a latin nyelvű felirat arról tudósít, hogy a megkopott kelyhet 1740 húsvétján Négyesi Szepessy János újíttatta meg. A kehely történetére vonatkozóan a városi évkönyvben a következőt rögzítették:

7 „Anno 1664. die 17. mart. Mi felül megirt birák regestáltuk az ur asztalához való ezüst és ón edényeket: Elsőbben is vagyon néhai Nemzetes Miskolczi Gergely kassai fürminder ur által adatott egy ezüst öreg pohár és egy tányér mind kivül belül aranyosok." Az adományozó Miskolczi Ötvös Gergelyt 1600-1609 között a kassai ötvös mesterek céhkönyvében tartották nyilván. Lehet, hogy később visszatért szülővárosába, és akkor ajándékozhatta az egyháznak.

8 Az avasi egyház talán legbecsesebb tárgya az az ovális, nagyméretű aranyozott ezüst tál, amely nemcsak kiemelkedő iparművészeti érték, hanem története is rendkívül szövevényes és tanulságos (4. kép). A tálat már 1884-ben, a Budapesten megrendezett ötvösmű kiállításon is bemutatták, a katalógusban azonban csak rövid leírással szerepelt, származási helyéről és készítőjéről konkrét adatokat nem közöltek.

9 A különleges műkinccsel a századfordulón Mihalik József foglalkozott behatóan, Kassa város ötvösségének történetét kutatva. A következőket állapította meg a tálról:

10 „Az úrvacsoratál készítője Kecskeméti Ötvös Péter, a készítés színhelye pedig Kassa, miként azt a tál peremébe beütött két rendbeli bélyeg alapján világosan konstatálhatni." Valóban, a tál szélébe van beütve a kassai ötvöscéh hitelesítő jele, a liliom, mellette pedig PK monogram, vagyis Petrus Kecskeméti mester jegye.

11 A tál vert és vésett munka. „Hajlott szélein, az elipszis nagy és kis tengelyének végződési pontjain, zarándok kagylót tartó meztelen női alakok láthatók, melyek altestükkel a tálca belső mezejébe érnek... A tálca rövidebb tengelyénél helyet foglaló alakoknál tritonfarkakká alakul az altestük, a másik két alaknál pedig ornamentális díszben szétfutva a tálfenék alját elborítják. A tál alakos és ornamentális része mindenütt trébelt, utólagosan czizellírozott és tűzben megaranyozott, az alapteret képező díszítetlen tér ponczverővel van dolgozva..."

12 A tál ívesen hajlott szélének üres mezőire a szentírásból vett idézetek vannak bevésve: A MI ATYÁINK MINNYAJAN EGYLELKI ELEDELT ÖTTEK MIVELÜNK, A' LÉLEK AZ, A' MELY MEGELEVENÍT, A' TEST NEM HASZNÁL SEMMIT A'