Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek (Bakó Ádámné)

A restaurátor-dokumentáció mente megnevezést használ, a viseletdarab dolmány, így szerepel a továbbiakban. A szóhasználat változtatásának szükségességét a XVIII. századi viseletek elemzésekor bizonyítjuk. Selyembrokát, féllábszárig érő dolmány, ele­jén 30 db, ezüstszálból szőtt gombbal. Nagyon gyenge megtartású. Elején erőszakos szakadás, esetleg vágás nyoma. Ujja könyékig érő, előre eső fele a könyék hajlásának megfelelően szabott, ún. leppentyűs ujj, ez alól lóg ki a bő szárú, csipkés szélű ing. Bélelt. Tisztításhoz, alátámasztáshoz teljesen szét kellett fejteni, és a megerősített darabokat ezután az eredeti formára összevarrni, bélelni, a szintén alátámasztott béléssel. Az össze­varrás az úgynevezett hasított öltéssel történt (7. kép.). Keszkenő. Restaurálta: Bakó Ádámné I. számú sír. 53.1381.10. Ltsz. A kendő, illetve keszkenő konzerválva van, alátámasztással a restaurálás állagmeg­óvás jellegű. Az ásatás során előkerült halotti papucsokból három darab van restaurálva. Restau­rálásuk nagyjából azonos módon történt, bár szabásuk nem azonos. Némely darabot tisztítás után alátámasztás nélkül újra össze lehetett varrni. A restaurált papucsok azono­sítási adatai: Női papucs. Restaurálta: Bakó Ádámné 13 II. számú sír. 53.1381.11.1. és 53.1381.11.2. egy pár papucs Négyesi Péter kriptá­jából. Férfipapucs. Restaurálta: Bakó Ádámné 10 (8. kép). II. számú sír. 53.1381.12. Négyesi Szepessy Péteré volt. 8. kép. Négyesi Szepessy Péter halotti papucsa restaurálás után

Next

/
Oldalképek
Tartalom