Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek (Bakó Ádámné)

példa a Haller család nemzetségkönyvéből Kendi judit, Pernyessy Dorottya, Nyári Borbála viselete. Az Eszterházy család nemzetségkönyvében ilyet visel Eszterházy Ferencné Illésházi Zsófia (1589) és Eszterházy Miklós felesége, Dersffy Orsolya (1618). Illavölgyi Katalin ruhájának restaurálásával kapcsolatos problémára megoldást ad V. Ember Mária, egy hasonló sírlelet kapcsán tett megjegyzésével. Állítása szerint a vállfűző és szoknyatöredékek megegyeznek abban, hogy a szoknyák egyenes lapokból vannak összevarrva, derékban sűrűn berakottak, és a vállfűzőhöz hozzá vannak varrva. A körgallérral kapcsolatban megjegyzi, hogy „A XVI-XVII. század fordulójáról származó ábrázolásokon gyakran találkozunk csípőig érő, kör alakúra szabott női köpennyel. Ez a ruhadarab eddig múzeumaink gyűjteményében nem volt található. Egy ilyen töredéket sikerült kiemelnünk a sárospataki kriptából."

21 Már elmondhatjuk, hogy a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében van egy körgallér, restaurált állapotban. Publikálásával azt a hézagot igyekszünk kitölteni, amit eddig leletekkel nem tudtunk dokumentálni, csak ábrázolásokban és írott anyagban szerepeltek. (Ilyen szőrmével bélelt kerek köpenyt visel az Eszterházy család nemzetségkönyvében lévő ábrázoláson Eszterházy Andrásné Kostka Anna, valamint W. Dillich krónikájában az „Ungarische Jungfraw" [1660], és a Zmesskál epitáfiumon [1600] Zmesskál Jóbné Gellértffy Petronella és két lánya is.) A felnőtt- és gyermekviseletben szembetűnő eltérés szinte csak a női és leányviselet fejrevalóiban fedezhető fel. A leányviselet kedvelt darabja a XVI. században a párta, míg a nők csak főkötőt viseltek. Az avasi leletek között is találunk többféle pártát, mint gyöngyös vagy burkás pártát, sima bársonypártát, fémszálas szövésűt vagy virágokkal díszítettet. Gyermekviseletek darabjaként kiscipő, kiscsizma, fiú fejrevaló maradt még ránk. A forgódíszes selyembársony gyermeksapka a XVI. századi férfi fejrevalónak gyermekien bájos változata. 1957-ben, mikor V. Ember Mária az egri Rozália-kápolna 1952-ben kiemelt textilleleteit ismertette, még nem tudtuk, hogy a miskolci leletek között is van halotti viselet. Ez csak a restaurálás során derült ki. így írhatta az egri XVII. századi leletanyaggal kapcsolatban: „Olyan ruhadarabok, amelyek kizárólag temetési célokra készültek, csak ebben a kriptaleletben találhatók, mindeddig ismeretesek nem voltak."

22 Kriptába temetett gyermekek halotti viseletét sorolja fel és a továbbiakban megjegyzi, hogy: „kifejezetten halotti ruhadarabot felnőtt koporsójában egyetlenegyet találtunk... A mellénynek csak eleje van, közepén a gombok helyével, de gomblyukak nélkül, zseblapja van, de zsebnyílás nélkül."

23 Az említett, mintás selyemből készült halotti viselet az egyetlen, mely valamelyest hasonlít az avasi halotti lepelhez, de ez rövidebb és nem is rakott. Itt a test alá gyűrhető anyagot úgy nyerték, hogy kétoldalt a „mellényt" megtoldották. A gyermek halotti viseletek mindegyike hátnélküli volt, a felnőttviselet esetében eddig az egri és a miskolci két, nem azonos, de mindenképpen halotti viselet ismert. Analógia vagy írásos, rajzos ábrázolás eddig nem ismeretes. A továbbiakban azokat a jeltelen sírokból előkerült viseletdarabokat mutatom be, amelyeket XVII-XVIII. századinak tarthatunk. Lánykaruha. Restaurálta: Sipos Enikő-Szalay Sarolta

24 VII. számú sír. 53.1381.22. és 53.1381.23. Ltsz. (5-6. kép.). A viselet pruszlik részét Sipos Enikő restaurálta, a szoknya külön volt csomagolva, restaurálására csak később kerülhetett sor. A szoknyából csak az alsó ezüst hímzéses rész volt meg, mikor ezt kiterítették, a toldási vonalakat meghosszabbították, kiderült, hogy a szoknya kiszerkeszthető. Az is kiderült, hogy nem tökéletes körív. Egyik része csak