Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek (Bakó Ádámné)

Az Avasi templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek A z 1941. évi régészeti feltárást az Avasi templom felújítási munkái tették lehetővé. Az ásatásról számtalan újsághír jelent meg és publikáció született. Megay Géza az ásatás időszakában pontosan informálta a helyi lapokat az eseményekről. A Magyar Élet c. napilap szinte folytatásos olvasmányként közölte az ásatás részleteit. Megay Géza fotókkal, rajzokkal kiegészítve készült közzétenni az ásatás dokumentáció­ját, de korai halála megakadályozta ebben. 1 Az ásatás során betöltött szerepe megkívánja, hogy tisztelettel szóljunk munkásságáról. 17 éves korától, négy évtizeden át dolgozott a múzeumi munka minden területén. Sokrétű feladatvégzés során tett szert azokra az ismeretekre, melyeket későbbi munkája során kamatoztathatott. Pontos, példaértékű dokumentálást végzett. Az 1941. évi ásatásról végzett feljegyzései a dokumentálás minden fajtáját felölelik, nélkülük ismereteink hiányosak lennének, a leletek rendszerezése szinte lehetetlen lenne. A kripták feltárása annak idején nagy szenzáció volt. A Magyar Élet 1941. április 2-án megjelent cikkében a következőket olvashatjuk: „Az ásatásokat kedden délelőtt megtekintette Homrogdi Lichtenstein László főispán, Fekete Bertalan dr. polgármester, Enyedi Andor püspökhelyettes, Pósa Péter esperes, Novotny Gyula missziói lelkész is. A templom környékét egyébként a kíváncsiak tömege tartja megszállva, természetesen csak kevesek juthatnak be a templomba, ahol az ásatások folynak. Odabent első pillanatra olyan kép tárul a belépő szeme elé, mintha bomba pusztított volna a templomban. Föld­hányások, kövek, gödrök és árkok állják el az utat. Megilletődve megyünk el kibontott és hevenyészve befedett kripták, sírok mellett. Történelmet lehel itt a levegő is, minden kő, minden fal, minden korhadt fadarab. A múlt mesél itt a régi eltemetett és elsiratott múlt..." 1941. április 16-án Megay Géza múzeumőr összefoglaló beszámolót készített a munkálatokról. A sírok feltárásáról a következőket írja, szinte programot adva az utókor számára a leletek további sorsát illetően: 2 „Az ásatáskor 14 kriptát, illetve sírt találtunk, ami azt igazolja, hogy a XVI-XVIII. században szokás volt az egyház érdeme­sebb vezetőit s a gazdagabb családok tagjait ide temetni. ...A sírokban talált ruhaneműk rövid leírását a csatolt jegyzékben adjuk s hozzá fényképeket csatolunk... A sírok jó része már fel volt dúlva. A ruhaneműk a föld nedvessége következtében szétmentek, már csak töredékekben, foszlányokban maradtak meg. Ha visszakerülnének a földbe, vagy akár az I., 111. és XI. sz. kriptákba teljesen elenyésznének. A templom falán üvegkeretek alatt el lehetne ugyan helyezni, de a falak nedvesek, ott is szétmennének, azonkívül ilyen ruha­neműknek templomban való megőrzése nem is szokásos. Állandó gondozást, restaurá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom