Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

A miskolc-avasi református egyház története 1867-1967 között (Deák Gábor)

gyermekek számára a Nagyhunyad utcában a 249. szám alatti telket épületekkel együtt leányiskolának hagyta", fenntartására 500 pengő forintot hagyott azzal a kikötéssel: „Nagyhunyad leányiskola név alatt működjék míg egy magyar él Miskolcon". Meghagyta azt is, hogy négy unokája járjon oda és fizessen tandíjat.

48 Volt a Fillér-Egyletnek is külön iskolája.

49 Ezek közül az iskolák közül 1892-ben megszűnt a Geró utcai, 1903-ban a Medgyesalja utcai, 1904-ben a Régiposta utcai, 1908-ban a Fillér-Egyleti, 1912-ben a Serház utcai. Csak a Palóczy utcai fiú- és leányiskola, meg a Zöldfa utcai iskola maradt meg a századfordulóra. Ezekben az iskolákban is tandíjat kellett fizetni. De többször foglalkozott az egyháztanács a szegény gyermekek tandíjmentességének kérdésével. A tanítók választása pályázat útján történt. Mindig volt 4-6 pályázó is, akik közül az egyháztanács választott. Kötelességeiket és fizetésüket díjlevélben szabályozták. Az egyház legtöbb esetben lakást is adott tanítóinak. Az osztályok zsúfoltak voltak, nagyobbára osztálytanítók látták el a tanítást. Úgyhogy egy-egy iskolában 3-4 tanító is volt. A felügyeletet a presbitérium által választott iskolakormányzó látta el. Minden évben meghatározták a vizsgák rendjét, amelyek nyilvánosak voltak. 1898-tól az iskolaigazgatókat 3 évenként újraválasztották.

30 Minthogy a tanfelügyelő - Ballagi Károly - is tagja volt a református egyháztanácsnak, a kormánytól kiadott rendeletek végrehajtásában messzemenő türelmet tanúsított. Látta az egyház mindinkább nehezedő anyagi helyzetét, ami egyrészt a tanítás külső feltételeinek, másrészt az iskolák felszereltségének biztosításából állott. Érthető, hogy a református egyházak egyre több iskolát szüntettek meg, áthárítva a feladatokat az államra. 2. A gimnázium Az 1868-as XXXIII. tc.-kel létrehozott törvény ugyan biztosította az egyházak autonómiájának jogát, de az általános tankötelezettség kimondása mellett az állam irányító és felügyeleti joga emelkedett törvényerőre az egyházi iskolák felett is.

31 Megmaradt az egyházak iskolafenntartó joga, de az 1883. XXX. tc.-kel létrehozott egységes nyolcosztályú középiskoláknak előírta a tanítás feltételeinek biztosítását, ennek ellenőrzését. Igaz, hogy az állam mindjárt hozzájárult államsegély formájában az iskolák támogatásához. A miskolci gimnázium esetében a múlt század utolsó évtizedére esett ennek a kérdésnek a kiéleződése, de már az előző évtizedben is heves viták folytak az államsegély elfogadása, az állam beavatkozásának eltűrése, az egyház autonómiája körül. A presbitérium „jobb szárnya" az államsegély mellett volt, de a '48-asok, az egyház tradícióinak védői minden állami beavatkozással az egyháznak az alkotmányban biztosított autonómiája megsértését látták. 1897-ben a kormány Beöthy Zsolt egyetemi tanárt küldte Miskolcra az egyházzal való egyezkedésre, míg az egyház részéről Nagy Ignácz lelkész, Bizony Ákos, Lévay József, Szeremley Lajos, dr. Rácz György, Halmy Gyula és Simon Gábor vettek részt a tárgyaláson.

52 Minthogy az állam és az egyház kapcsolata kérdésében sok volt a súrlódás éppen a miskolci presbitérium - és Miskolc város - ellenzéki szemlélete miatt, az 1869-ben nyugdíjba ment Pásztor Dániel igazgató székét nem választás útján töltötték be, hanem az egyháztanács úgy határozott, hogy a tanárok életkor szerinti váltással évenként töltik be azt. Felmerült már 1870-ben - az 1868-as népoktatási törvény nyomán - a református és