Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Ómagyar Mária-siralom VI. lap / Old-Hun­garian lamentation of the Blessed Virgin / Cantique antique des plaintes de la Vierge Marie (Megjelent az Ómagyar Mária-siralom Szalay Lajos rajzaival című kötetben. 1976.) sos áhítat és szerelmi gyönyör iránti sóvárgás gyakran szétválaszthatat­lan egységben olvad össze művészetében. Új feladatot jelentett számára, amikor a régi barát, Somlyó György felkér­te, hogy az általa újra lefordított Énekek énekéhez készítsen rajzokat. A Salamon királynak tulajdonított költői remekmű megindította Szalay kép­zeletét, és csak külső körülménynek tulajdonítható, hogy a sorozat nem lett teljes, eddig tizenkét rajz készült el. „A költemény mélyről fakadó ereje az erotikát a vallásos kultusz színvo­nalára emeli. Ez a mű Somlyó György szerint az európai költészet egyik fő forrása, motívumkincsének kimeríthetetlen tárháza, fordítások, átkölté­sek, parafrázisok, kölcsönzések, metamorfózisok és transzformációk vég­telen sorának tárgya lett. Szent tehát. Vallásos és világi értelemben." 84 Sümegi György értő megfogalmazása szerint: „nem a lerajzolható törté­net fontos Szalaynak, ahogy egyetlen - jobb szó híján - illusztrációnak mondott munkájánál sem. Apropó, fogódzó, emlékeztető csupán az iro­dalmi anyag, laza pókfonálon, gyakran csupán a címével tapad hozzá a mű. Rajzai mindig alanyi érvényűek, mindig magáról Szalay Lajosról, az ő benső világából megrajzolt vallomások". 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom