Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Ifjúkori önarckép / Self portrait / Autoportrait de jeunesse / p. tus (23,2x17,2 cm) Herman Ottó Múzeum tulajd. Lsz.: 83.126. Szalay nem a harmónia embere: Dante poklát idéző világképe nem csupán a magyarság tragikus képéből fakad, hanem azzal magyarázható, hogy sohasem tudott felülemelkedni korának szörnyűségein. Együtt szenvedett a szenvedőkkel és együtt sóvárgott a tisztességes emberekkel a valódi értékek megőrzéséért. Egy minden értéket meggyalázó korral kelt birokra: azért mutatta meg a szörnyűséget, hogy világgá kiáltsa az értékek hiányát.

2 Bár néha valódi embereszmény megalkotására is képes volt, igazi értéke abban rejlik, hogy magányérzésébe zárva következetesen és rendületlenül folytatta harcát a humánumért. Ha nem is olyan sokoldalú, mint eszményképe Picasso, vele mégis egyenrangú, mert Szalay számára a művészet nem játék, vallotta-: „gyilkosok közt cinkos aki néma." Ettől a hitétől sohasem tántorodott el.