Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

A szinte áttetsző vonalrajz jellemzi Rogelio Arqna Te Quiero című versét kísérő, Picasso stílusával rokon illusztrációját Tomas Eloy Martinez Am­bito de Ingenio című verse olyan korábbi rajzaira emlékeztet, amelyek­ben külvárosok, a kisemberek életét ábrázolta. Ide sorolható Juan Edu­ardo Piteili Romance de fray Rufino Barrera-\á\ kísérő műve. Ezt a rajzát több, később megjelenő albumába is felvette. Újszerű megoldás Gulli­elmo Orce Remis, továbbá Marina Briones és Maximiliano Marquez Allur­rade verseit kísérő rajzai, melyben finom satírozások segítségével a figu­ráknak plasztikus jelleget ad. Ez a lehetőség majd egy évtized múlva telje­sedik ki műveiben, elsősorban a Genezis-ben. A kötet sikere tette lehetővé, hogy 1954-ben a tucumani egyetem ki­adásában megjelenhessen 103 rajzát bemutató reprezentatív kötet, Sza­lay Dibujos-Drawings 1937-1954 címmel. Ez a kiadvány Szalay művei­nek eleddig legteljesebb kollekciója. A kötetet téma szerint csoportosítot­ta. Az első részt a művészetnek és a költészetnek szentelte. A kezdő kép az Inspiráció, a lebegő angyal homlokon csókolja a költőt. A következőn a zongora billentyűi felett töprengő zenész súlyos vonalakkal megraga­dott figurája mögött a barokk művészet kifejezési világát idéző légies an­gyal mintegy szuggerálja a töprengő alkotót. A szobrászokat és festőket bemutató könnyed kézzel formált rajzai Picasso reminiszcenciák. Érde­kes ellentét az északi költészet atmoszféráját szemléltető drámai rajza, mely mellett a bukolikus költészet a mediterrán ember „dolce far niente"­jét idézi. Az állatokat szelídítő Orfetvs-szal egy oldalon egy finom stílusér­zékkel megformált rajz: Rokokó muzsika címmel. Ezt egy tragikus felfo­gású rajz követi, a Salome című, melyben a korszakra jellemző konfliktus, a hatalom, az erőszak és az immoralitás ütközését fejezi ki. A Szerelem című fejezet néhány rajza korábbi publikációiból ismert, ezek közt a legje­lentősebbek a Dosztojevszkij-illusztrációk és a modernizált Danae-interp­retáció. A Család fejezetben a fiatalkori rajz, a kemény vonalakkal formált Anya és a Derkovits hatást idéző Nagyapa a leginkább megragadó. Az Asszony című fejezet néhány női típust vonultat fel, a balkonon álló csá­bító kisasszonyoktól a munkában elgyötört nőig, továbbá néhány életkép­szerű szituációban a hétköznapok világát örökítette meg. A leggazdagabb fejezet a férfiéletet bemutató rajzegyüttes. Néhány port­részerű munkával kezdődik. Ezek egy része, mint a Gond, vagy a Töp­rengő ember több ízben is reprodukálásra került. A Férfi vázával című, mely az album címlapján is látható, plasztikus stílusban készült, szinte festményszerű hatást kelt. Több rajz a külvárosi emberek, a lumpenprole­tárok életét ábrázolja. Az album legkülönösebb rajza a Disparates. Két la­komázó férfi felett nők lebegnek, az egyik egy vézna állattal ingerli az előt­te térdelő férfit. A rajz címét Goya egyik rézkarcsorozatától kölcsönözte. Ennek a résznek a stílusa a legkevésbé egységes, ugyanis a külváros té­májú rajzok mellett ismét közölte korai halásztárgyú kompozícióit. Meg­ejtő szépségű a Vadászat című könnyed kézzel formált rajza, mely feszült kompozíciójának dinamikájával Szalay későbbi stílusát készíti elő. Néhány rajza a halállal foglalkozik, ezek legjobbjai már az 1941 -es rajzal­bumában is szerepeltek. Lenyűgöző erejű műveket foglalt egybe a Há­ború című fejezetben. Néhány korábban közölt rajz mellett - ilyenek az anyjától búcsúzó katona, vagy a tántorgó sebesülteket ábrázoló rajz. ­Bonyolult szimbolikájú az 1941-42. című. A Disparetes kivételes színvo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom