Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Mivel a művész nem tudott franciául, elmentek a magyar követségre, hogy megkössék a szerződést. Szalay azonban - mint élete során annyiszor - most az első alkalommal is elutasította a mecenatúrát, mert féltette szabadságát. A magyar követségen megdöbbentek az éhenkórász művész önérzetességén, szabadságvágyán, melynek érdekében jelentős anyagi előnyről mondott le. így aztán a kilenc hónapi első párizsi tartózkodás nélkülözések, koplalások között telt el, de a fiatal művész jól megismerte a korabeli párizsi művészetet és rányílt csodálkozó szeme Picasso impozáns életművére.

32 Hazatérve előadást tartott műteremtársainak Picassóról. A spanyol mester iránti csodálata ellenére elhatárolta magát az avantgárd törekvésektől, mivel ezek nem kommunikatív jellegűek. A párizsi út során tudatosodott benne, hogy nem a formai újdonságok, hanem a kifejezés tartalmassága, a gondolat mélysége a művészi célja. így vált az elvek művészévé, azoknak a képi víziókká alakuló megfigyeléseknek, érzelmeknek és eszméknek a szószólójává, melyek gazdag lelki életében úgy viharoztak egymást kergetve, mint a háborgó tenger hullámai. Ekkor dölt el, hogy a jövőben a grafikát műveli. Bár festménnyel nyerte az első díjat a főiskolán, fokozatosan eltávolodott a színnel való kifejezéstől és egyre ritkábban rajzolt szénnel. „A szénrajz festőisége megengedte a közeli együttérzést a festéssel, hiszen nagyon könnyű volt egy szénrajzból átlépni egy festettebb világba, amit egy tollrajznál az ember nem tehet meg . . ." Felfedezte, hogy a neki való műfaj a grafika - ez a „túl beszédes műfaj" -, a festészet csak sejteti a mondást.

33 Nincs adatunk arról, hogy mikor tért át Szalay a szénrajzról a vonalas rajzra. A több festészeti díjat nyert növendék átváltása a vonalrajzra, bizonyára megdöbbentette a tanárát és növendéktársait is. A képzőművészeti főiskolai hallgatók aligha ismerhették ebben az időben a tussal való rajzolás kiemelkedő magyar mestereit. Pedig jelentős művészek művelték ezt a műfajt. Elsősorban a festőként ismert Rippl-Rónai Józsefet, Maillol, Bonnard és Vuillard barátját, a velük egyenrangú művészt kell említenünk. A tussal való rajzolásban alkotta legjobb műveit Nemes Lampérth József, az 1910-es évek egyik legjelentősebb művésze. Erőteljes munkái, rajzainak monumentális ereje számos magyar művészre hatott. A vonalrajz kiemelkedő mestere volt a XX. század első felének legnagyobb magyar művésze, Derkovits Gyula. Derkovits bécsi emigrációja idején megismerkedett a nyugat-európai avantgárd törekvésekkel. Ezek közül leginkább az expresszionisták hatottak rá, hiszen művészetükben a szociális részvét, a forradalmi elkötelezettség kifejezésére törekedtek. Valószínűleg azonban ő is tanulmányozta Picasso egyetlen lendületes vonallal alakított rajzait. Ennek legszebb példája az 1930-ban alkotott Dózsa rézkarc sorozata, mely egy évvel korábban keletkezett, hasonló tárgyú fametszeteitől a vonal Picassóra emlékeztető finomsága és kifejező jellege következtében különbözött. Szalay, ha a maga gondolati, sőt ideológiai jellegű művészetéhez inspirációt akart volna szerezni, csak körül kellett volna néznie a magyar magángalériák kiállításain. Érdeklődését, ítéleteit sokáig a Benkhard osztály atmoszférája határozhatta meg. Egy olyan magatartásforma, amely a „természeti és az emberi szép" felHalászok 1937. / Fishermen / Pêcheurs / p. tus (28,6x22,6 cm) Művelődési Minisztérium tulajdona 141. lap