Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)
A fiatal Szalay képességeit nem fedezte fel, s egykedvűen vette tudomásul, hogy növendéke a hetedik gimnáziumban második díjat nyert a Zászlónk című ifjúsági folyóirat rajzpályázatán. Az első díjat egy kiskunhalasi diák, Konecsni György, a későbbi kiváló plakátművész nyerte. A két fiatal később a Képzőművészeti Főiskolán életre szóló barátságot kötött. Szalay pályadíjat nyert munkája elkallódott. Emlékezete szerint több rajzot küldött be, melyek mind a diákéletet ábrázolták. A zsűri azt a pályaművét értékelte, melyben egy rossz tanuló felel, és a mögötte ülő barátja súg neki. A rajz sikeréhez valószínűleg hozzájárult, hogy ez idő tájt rendszeresen eljárt Balogh József magánrajziskolájába. Szalay Lajos visszaemlékezése nem egyezik a művészeti lexikon adataival. Számára csupán a festő műtermének költői rendetlensége, összevisszasága említésre méltó: az otthon rendjétől, fegyelmezett életmódjától annyira különbözött Balogh József környezete és életvitele. Balogh nem volt tehetségtelen művész: a budapesti mintarajziskolán kezdte tanulmányait, majd ennek végeztével Münchenbe utazott és Hollósy Simonnak az akadémizmus ellen lázadó és lázító magyar festőművész szabadiskolájának növendéke lett. 20 Nyaranta visszatért mesterével együtt Magyarországra és plein air-tanulmányokat végzett a nemzetközi hírű nagybányai szabadiskolán. Miskolcon való letelepedése után egyik meghatározó személyisége lett a város művészetének. Tájképeket és csendéleteket festett a nagybányai iskola felfogásában. Megpróbálkozott a figurális kompozícióval, „Faun" című munkája a város Képtárába került. Valószínűleg Balogh József segítségével juthatott be a Képzőművészeti Főiskola művésztelepére. 1922-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola reformtanárai, Réti István festőművész és Lyka Károly művészettörténész Miskolc város támogatásával megalapították a nyári művésztelepet. 21 A két professzornak megtetszett Miskolc természeti környezete, a Dudujka völgy meghitt szépségét hasonlónak vélték a trianoni békeszerződéssel romániához csatolt nagybányai tájhoz, ahol 1910-től a Művészeti Főiskola nyári művésztelepet tartott fenn. A korabeli magyar művészet egyik főiránya ez időben a plein air-festés volt: A modernebb törekvések képviselői az 1918-1919-es forradalomban való részvételük miatt emigrálni kényszerültek, az itthon maradottak pedig hosszú ideig nem jutottak elismeréshez. A plein air-festést az oktatás kiindulópontjának tartották a Képzőművészeti Főiskola vezetői, s úgy vélték a természeti stúdiumból kiindulva lehet elérkezni a művészet magasabb formáihoz. Ezt az elméletet Réti István festőművész fogalmazta meg, aki az impresszionizmus gyakorlatát összebékítette Benedetto Croce intuíció-elméletével. Réti szerint a modell megfigyelésével kell eljutnia a növendéknek a művészet magasabb szféráiba. 22 Bár ő maga gyakran tartózkodott Miskolcon, nem ő vezette a nyári művésztelepet, hanem a nagybányai plein air-festészet második generációjához számítható Bénkhard Ágost. A nyári időszakra leköltözött Miskolcra, a ma is meglévő ún. régi művésztelep főépületébe és irányításával dolgoztak a főiskolai hallgatók, akiknek száma hála Miskolc város anyagi támogatásának - nem egyszer elérte a 40-et is. Berkhard nagyvonalúsága lehetővé tette, hogy a városban munkálkodó tehetséges fiatalok is dolgozhassanak a művésztelepen. 23 Ezzel elérte azt, hogy átéli hónapokban működő, meglehetősen konzervatív szellemű szabadiskola legtehetségesebb növendékei magasabb színvonalú oktatáshoz jussanak. 24
