Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

- a vlach kulturális és nyelvi hatást megelőzve - a legnagyobb hatást a magyar pásztorkodás tette a szlávságra, amit a lengyel, szlovák és ruszin pásztorterminológia jelentős magyar rétege is bizonyít.

124 Kniezsa István már 1934-ben feltárta a szlovák és a lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatait, benne a szállás, gazda, rovás, fokos, juhász, irtás és hasonló szavak útját a szlovák, ruszin, morva és lengyel pâsztornyelvbe.

125 Paládi-Kovács Attila a gömöri magyar pásztornyelv kisugárzását tárta fel, rámutatva annak észak felé meglevő intenzitására.

126 A pásztorkodásnak nem elhanyagolható szerepe volt a belső migrációban, s pl. éppen Gömörben felveti a vlach pásztorokkal meglevő kapcsolatok kérdését is.

127 Nem feladatunk az elmélyülés ezekben a problémákban,

128 de lényeges megemlíteni, hogy pl. a 18. századi Nógrád megyei összeírások Zólyom és Liptó megyékből származó juhászok felfogadását tanúsítják, akiknek - a szlováksággal való együttélés mellett - szerepük lehetett a juhtartással és a juhtej feldolgozásával kapcsolatos terminológia (kaliba, geleta, zsendice, lésza, kosár stb.) elterjesztésében -a nógrádi szlovákság és a magyarság között egyaránt.

129 Az állattartással-pásztorkodással kapcsolatos terminológia elterjesztésében szerepet játszhatott a sokféle nációból verbuválódó hajtó, hajcsár réteg, s nem utolsósorban az állatvásárok is. Márkus Mihály pl. a nagybereznai állatvásárról jegyzi fel (Ung vm.), hogy sokadalmait pásztorok és kupecek százai látogatták Kelet-Szlovákiából, KárpátUkrajnából, Galíciából, sőt Erdélyből és Bukovinából is, s az alku orosz, ukrán, lengyel, szlovák, cseh, német, magyar és cigány nyelven is folyt.

130 Ezek a színhelyek különösen alkalmasak voltak effajta ismeretek, terminológiák átadására, ill. átvételére. A nyelvi korlát azonban komoly akadálya még az egyszerű gazdasági érintkezésnek is, nemhogy a valódi kulturális cserének. Ez mégsem jelentette az érintkezés határát, leszámítva az olyan területeket, ahol éles nyelvhatár választ el két etnikumot, s hozzá esetleg természeti akadályok is társulnak (pl. hegyvonulat). A kevert etnikumú területeken, s a nyelvhatárok zónájában olykor az egyszerű parasztemberek is több nyelvet használtak,

131 s valószínűleg jelentős közvetítő réteg állt az árucsere szolgálatában, amelynek nagy szerepe lehetett a műveltségi elemek közvetítésében is. Természetesen az árucsere és a különféle vándorlások vázolt folyamatai csupán egy szeletét jelentik a hagyományos népi műveltségnek, történetük csak egy - ám nem elhanyagolható - fejezetét történelmüknek, életmódjuknak. Térben és időben változó, alakuló jellegük és szerkezetük azonban jellegzetes tükrözői a tradicionális életmód egészének, s apró tényei és elemei is a hagyományos műveltség igen távoli kapcsolódásainak láncszemét alkotják. Nem elválasztható a népi árucsere a kereskedelem történetének egészétől, ám annak sajátos, sok vonatkozásban öntörvényű részét alkotja. 123. Összegzőén: Szabadfalvi József'1986. 51-56. 124. Gunda Béla 1942. 214-215. 125. Kniezsa István 1934. 62-73. 126. Paládi-Kovács Attila 1978. 407-409. ; Márkus Mihály 1964. 467-470. 127. IIa Bálint \957. 113-148. 128. A témakör részletes irodalmát tematikus bibliográfiák tartalmazzák: Földes László 1963.; Florec, Vaclav-Kubicek, Jaromir (szerk.) 1984. 129. Zólyomi József 1983. 169.; Ikvai Nándor 1981. 30 130. Márkus Mihály 1977. 375. 131. Paládi-Kovács A ttila 1981. 63-64.