Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
67. kép. Az egri piac a századelőn (ZM.) zatosan vette át a vásár szerepét (pl. Sárospatak). 33 Szemléletesen szól a pataki piacról, annak „vonzásáról" Debreczeni Ember András 18. századi leírása: „Drága jó piaca vagyon e városnak, Melyen jó vására van minden árosnak, Hotykáról gombákat hordó kuzuposnak, Kis Patakon lakó fazekas-csuprosnak." 34 Az egyes piacok, ill. az azokat ellátó települések között fokozatosan szoros összeműködés alakult ki, amely ugyancsak a táji kapcsolatok jellegzetes formáját tükrözi. Tanulságos példáját jelenti ennek Tokaj-Hegyalja mezővárosainak és a Taktaköz településeinek nagy múltú összeműködése: a hegyaljai mezővárosok állandó piacot jelentettek az élelemtermelő környék számára, s folyamatosan felszívták azok kerti termeivényeit, tejtermékeit, tojását, baromfiját. 35 De hasonló összeműködés nyomai rajzolódnak ki Miskolc és környéke (pl. Görömböly, Harsány, Kisgyőr, s a zöldségtermelő Szirma), ózd, 36 újabban Kazincbarcika és a Sajó-völgy növénytermesztő népe, a Bükkalja, ill. a Mátraalja és a Bükk, valamint a Mátra idegen ajkú telepes falvai között, 37 hasonlóan Salgótarján, ill. a nógrádi bánya- és iparvidék, valamint a Medvesalja és Léva környéke vonatkozásában, s számos más esetben. Egyes települések népessége szakosodik a piacra való élelemtermelés és -szállítás bizonyos formáira (sütés, tejtermékek, baromfihizlalás), ily módon olykor generációk során átöröklődnek tevékenységi formák, s néha az adott település, ill. közösség sajátos kulturális jegyévé válnak (vö. élelmiszerekkel való kereskedelemről szóló fejezet). A piacok lényegesen kevesebb kötöttséget jelentenek az árucsere egészének lebonyolításában, mint a vásárok, kevésbé szembetűnő hatásuk is a tradicionális műveltségre. Valójában szerepük e vonatkozásban is jelentős, egyes települések s kistájak - sze33. Dankó Imre 1977. 32. 34. Debreczeni Ember András 1987. 35. 35. Takács Péter 1987. 8. 36. Paládi-Kovács Attila 1982. 80.; Dobosy László 1982. 118. 37. Viga Gyula 1987. 206-218.
