Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

(sem) ragaszkodott igazán a megszokott formákhoz és díszítményekhez; ha egy új típusú, szokatlan díszú tárgy funkciójában beilleszthető volt a korábbi helyére, ill. mellé, akkor azt könnyen „befogadta". Csak így lehetséges, hogy a nagy fazekasközpontok sokfelé kereskedtek, s csak így képzelhető el - távolabbi példát említve -, hogy pl. az Árva megyei kerámia egyaránt gazdára lelt lengyel, morva, szlovák vagy osztrák területeken. Aligha magyarázható mással az is, hogy - leszámítva a Nógrád megyei szlovákok cserép májsütőjét (pekarnya) - az együtt élő etnikumok között egy-egy tárgy megjelenése, ill. jelenléte nagyon ritkán, az új- és legújabb kori kerámiában pedig soha nem bír etnikumjelző szereppel. E tárgy kapcsolatai, elterjedése is további vizsgálatokat igényelne.

217 A népi kerámiával folytatott kereskedelmet az árucsere-kapcsolatok szempontjából tanulságos adatokkal egészíthetnénk ki a habán kerámia vonatkozásában, amelynek elterjedése ugyancsak gazdasági kapcsolatokat (is) tükröz,

218 vagy a Felföld keménycserép-manufaktúráinak készítményeivel való kereskedéssel összefüggésben, amely régiónkban a vándorkereskedelemben is megjelent.

219 Terjedelmi okok miatt azonban ezt nem teszem. Végezetül utalni kell arra, hogy a fazekasság esetében nem csupán az értékesítéssel kapcsolatos migráció roppant lényeges a kulturális érintkezések szempontjából, hanem az az intenzív vándorlás is, amely - főleg a mesterlegények révén - kapcsolatot jelentett a különböző műhelyek között, új technikákat, eljárásmódokat, díszítményeket közvetített. Mindennek nem csupán mesterségbeli, hanem interetnikus vonatkozásai, ill. hatásai is tanulságosak, s nyilvánvalóan kihatottak nem csupán a tanult iparosság, hanem a „háziipar", a paraszt fazekasság alakulására is.

220 Mindezek egy kézműves tevékenység belső „szövetének" organikus működését, kapcsolatrendszerét és összehangoltságát sugallják, s nem tájak, ill. műhelyek különállását. Bennük a táji munkamegosztás Árpád-korig visszavezethető törvényszerűségei érvényesültek. KERESKEDÉS A MANUFAKTURÁLIS IPAR TERMÉKEIVEL Vas és vasáruk Első pillantásra talán szokatlannak tűnik, hogy a vassal és vaskészítményekkel való kereskedés egy néprajzi tanulmányban kap helyet. Ezt részben az indokolja, hogy maga az ércbányászat és -kereskedelem vizsgált régiónk kiterjedt részén alapvetően meghatározta az itt élő népesség életmódját, s kihatott társadalmának, műveltségének egészére, másrészt adatok egész sora igazolj a, hogy a j obbágy-paraszti népesség j elentős számban bekapcsolódott a vaskészítményekkel való kereskedelembe. így a hagyományos árucsere ezen területe kifejezetten markáns példája az eltérő adottságú tájak közötti gazdasági kapcsolatoknak. A Felföld a történeti Magyarország meghatározó jelentőségű ércvagyonával rendelkezett. Az itteni vasérclelőhelyekről már a római.történetírók is megemlékeztek: pl. Ptoleimaios, aki a 2. században a kvádok szomszédságában vasbányákat említ.

221 217. Márkus Mihály 1975. 149.; Zólyomi József 1983. 169. 218. Kemény Lajos 1900. 88-89. 219. Kiss Ákos 1972. 168-169. 220. Bodó Sándor 1986. 66-67. 221. Gömöri János 1982. 108.