Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

tárából általában helyi fuvarosok szállították el. Pl. Monokról a dernői (Torna m.) vashámorokhoz, Kassára, Rozsnyóra, valamint Miskolcra és Diósgyőrbe fuvarozták el a kis bányákból kitermelt kaolint.

200 Természetesen lényegesen kiterjedtebb, s nagyobb volumenű volt az edényekkel való kereskedés. Gömörben a Rima-, Balog-, Turóc-, Kövi-patak, ill. Murány-völgyben mintegy harminc fazekasfalu működött a 19. században, ahonnan az Alföld északi és keleti részébe, a Tiszántúlra, s le egészen Békés megyéig, Szegedig szállították a tót fazekakat, míg Nógrád megye közel tíz fazekasközpontja főleg a Jászság területét látta el, de szállítottak az Alföld délebbi részeire is.

201 A gömöri és nógrádi cserépedényekkel való kereskedés lényegére, valódi tartalmára jól mutatnak Magda Pál szavai: „Süvéte tájékán és a' Kis Honti Zaluzsán körül több faluk ilyen sok tserép edényeket készítenek s azt le hordván az alföldre szép móddal kipótolják a vissza hozott gabonával szükségeiket. "

202 Hunfalvy János monográfiája szerint: „Korsók, fazekak minden formában és nagyságban, nagy mennyiséggel vitetnek ki a Tisza vidékére, hol rendesen gabonáért s élelmi szerekért cseréltetnek el."

203 A gömöri és a nógrádi fazekasok többsége paraszt fazekas, ahogyan már a 19. század elejének leírásai is említik őket:

204 a mostoha földrajzi adottságok miatt a földművelés nem, vagy csak részben elégíti ki falvaik népességének alapvető szükségleteit, de egészen el soha nem szakadnak a mezőgazdálkodástól, bár a fazekastermékekért akár lényegesen több gabonára tehetnek szert, mintha a földjeiket maguk megművelik.

205 Kétségtelen, hogy az életmód sajátos, összetett formájáról van szó, amely nem csupán az alkalmazkodás jellegzetes típusa, hanem bizonyos alternatívákat is tükröz a tevékenységi formákban. Deresk, Lévárt, Süvéte, Lice, ill. a Losonc környéki fazekasfalvak kereskedőkörzeteit ismerjük, s ezek egyértelműen jelzik a gömöri és nógrádi fazekaskészítmények - főleg mázatlan sütő- és főzőedények - nagy népszerűségét (31-32. kép), s szinte valószínűtlenül nagy tömegű árucsere-forgalmat tanúsítanak.

206 A mázas gömöri edényekkel való kereskedés kisebb területre terjedt ki: Mezőcsát vonalán túl aligha jutottak ezek a termékek dél felé,

207 de feltétlenül ritkábbak voltak az Alföld középső és déli sávjában, mint a mázatlan főzőedények. Mind a fazekasfalvak értékesítési körei, mind az árusítás éves rendje és ritmusa magas fokú szervezettséget és harmonikus árucsere-kapcsolatot tükröz még akkor is, ha tevékenységük nem kapcsolódik össze egyértelműen az árucsere szervezett formáival (33-34. kép). A kereskedés éves rendje összefüggött a mezőgazdálkodás, ill. a vegetáció nagy ciklusaival is.

208 A fazekasok mellett meghatározó szerepet kaptak a kerámia értékesítésében a gömöri fuvarosfalvak, amelyek olykor sajátos szimbiózisban éltek a fazekasközpontok népével (pl. Süvéte fazekasai és Gice nemes származású fuvarosai).

209 200. Szikora András 1977. 57. 201. Kovács Gyula 1898. 61-62.; Kresz Mária 1960. 305-324. 202. Magda Pál 1819. 371. 203. Hunfalvy János (szerk.) 1867. 312. 204. Magda Pál 1819. 86. 205. Szalay Emőke-Ujváry Zoltán 1982. 29-39. ; Márkus Mihály 1973. 104. Márkus szerint a gömöri Süvéte fazekasai egy-egy nyáron 20-25 vagonnyi búzát és egyéb terményt vittek haza a falujukba, ezért a földjeiket nem is művelték különösebb gonddal. 206. Szalay Emőke-Ujváry Zoltán 1982.; Márkus Mihály 1973. 98-101.; Comajová, Olga 1977.; Gunda Béla 1940. 172.; Nemesik Pál 1966. 226-227. stb. 207. Kresz Mária 1972. 166. 208. Márkus Mihály 1973. 104. 209. Kresz Mária 1960. 309.